|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNada csoportIván Gábor
A tegnapi lapokat, ha elmulasztottuk elolvasni, még kézbe vesszük, de a múlt hetit már csak azért, hogy kidobjuk, jóllehet betűi nem fakultak ki, csak elpárolog az ereje. Megtörténik ez filmmel is, ha későn jut a néző elé.
Claude Chabrol filmjének születése és magyarországi bemutatója közt eltelt időben tucatnyi emberrablást szoronghattunk végig az aznapi napilapok, a rádió és a televízió – no meg a történelem jóvoltából. Elmeditálhattunk a politikai töltésű emberrablás értelmén, kivesézhettük értelmetlenségét, felmérhettük következményeit, vagyis magunk járhattuk végig az utat, amin ez a film akar megjáratni bennünket. Csakhogy a film nálunk lekéste a bölcsesség idejét, s ezért a járatást fölösleges ráncigálásnak érezzük.
Ha most levonjuk a következtetést, hogy tehát Chabrol, a „nouvelle vague”, a francia új hullám éllovasa – A szép Serge és az Unokafivérek rendezője – nem alkotott maradandót, úgy csak az igazság felét mondjuk ki, vagyis igazságtalanok vagyunk. Ő is, mint volt fegyvertársainak többsége, az utóbbi években elfordulva a „magas” művészettől, kommerszet művel, s ez alól a Nada csoport sem valódi kivétel. A film mégsem értéktelen. Még akkor sem, ha felismerései már egy kiskorú nézőt sem nyűgöznek le újdonságukkal. A Semmi fedőnevű anarchista csoport tragikus felbomlását bemutató vállalkozás tisztes alkotói szándékból született, és kétségtelenül tapasztalt filmes szakember gondos, pontos munkájának végeredménye. Az egészségesen ki nem hordott, csak az állítás szintjén megjelenő társadalombírálat egy izgalmas kalandfilm hozadéka. Hogy egy film két órán keresztül fogva tartja nézőjét, végül is nem kevés.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 813 átlag: 5.28 |
|
|
|
|