|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKamaszokSzalai Anna Mária
Sokat sejtető inzerttel kezdődik a Kamaszok című színes, szinkronizált francia fim. 1942 márciusába, a Saint Apollinaire kollégiumba kalauzol bennünket. Belépve azt is megtudjuk, hogy fiúkollégiumba érkeztünk, ahol az iskolás korosztályok mindegyike, így a kamaszok is szép számmal képviseltetnek.
Ám meglepődik, aki azt várja Bernard Revon rendezőtől, hogy indokolja, miért éppen a Pétain-kormány Franciaországába helyezi filmje történetét, amely nem egyéb diákcsínyek sorozatánál. (Talán mert ő ekkor volt kollégista?) Műve ugyanis tökéletesen nélkülözi a történelmi aspektust; a történelem, a német megszállás, a légiriadók csak új és új, kacagtató stiklik megvalósításához szolgáltatnak ürügyet. A film kamaszainak kizárólagos elfoglaltsága, hogy bemutassák nekünk, miként nyiladozik szerelmük, milyen áldozatokra képesek egymás és saját útjaik egyengetéséért. Kedves történetek, reminiszcenciák ezek, olykor-olykor még nevetésre vagy elérzékenyülésre is ingerelnek, ám súlytalanságuk okán képtelenek bűvkörükbe vonni a nézőt. Hiába várjuk, hogy fölépüljön a film, feszültséggel telítődjék, a rendező emlékeiből még arra sem futja, hogy legalább ízelítőt adjon a kollégium légköréből vagy a tanárok politikai szemléletéből. Igaz, történik utalás arra, hogy ez idő tájt akadtak a franciák közt kollaboránsok, mint ahogyan ellenállók is, azonban az egy szem – a filmben egyébként végig nevetségesnek ábrázolt – földrajztanáron kívül nincs senki, aki politikai magatartásával akárcsak icipicit is befolyásolni kívánná a mindenre fogékony ifjakat.
Mindezekért némi kárpótlást nyújt a gyerekszereplők természetes és kedves játéka, különösen Bernard Brieux-é és Thomas Chabrolé.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1032 átlag: 5.34 |
|
|
|
|