|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégÉjszakai boszorkányokKulcsár Mária
Zavarba hozó film. A nézőt feszengő szégyenérzet keríti hatalmába, mert képtelen kellő tisztelettel, átéléssel szemlélni a vásznon megelevenedő történetet, mely a II. világháború hős szovjet pilótanőiről szól. Ezek az asszonyok valóban éltek, harcoltak, sokszor hallottunk róluk, elgondolkoztató a sorsuk: mi késztet egy majdnem-kamasz lányt, hogy egyenruhába bújjon, küzdjön, sebesüljön, meghaljon? Mit érez a fiatal családanya, ha férfi módjára ölnie kell?
Nem félnek? Nem ellenkezik egészséges életösztönük? Miért vállalják a háborút, a katonasorsot? A film nem ad, nem is keres választ. Úgy tetszik, Jevgenyija Zsigulenko rendezőnő az egyetlen ember, akiben fel sem merültek ezek a kérdések. (Pedig úgy hírlik, maga is átélte az eseményeket, melyek filmjében láthatók.) Ő fényesre mosott hajukon gondosan vasalt egyensapkát viselő leánycsapatokat mutat, akik jólnevelten szembefordulva a kamerával, szorgalmasan viháncolnak vagy repülőgépeiket takarítják. Időnként aláhullnak az égből, mint szárnyaszegett méhecskék és meghalnak, a megmaradottak pedig sírnak. A légicsatákat műteremben fölvett közelképek illusztrálják, melyekben a lányok ádáz arcokat vágnak. Csak sajnálni lehet a színészeket. Ki tudna eljátszani egy a Kisdobos lapjairól kivágott képregényfigurát? Mit mondhatott a rendezőnő az ezred kis patronáltját játszó fiúcskának, miért vigyorogjon lelkesen, mint a vadalma, az egész történet során, miután apját, anyját elvesztette?
Két dolog szól mégis a háború szebb sorsra érdemes hősnőiről, halottairól. Az egyik a felhővé vált pilótanőkről szóló dal, aminek azonban kevés köze van a filmhez. A másik egy tréfásnak szánt jelenet, mely a rendező szándéka ellenére a háborúba taszított békés polgár igazi drámáját rejti. A már említett gyerekkatona barátkozni akar egy négy-ötéves lánykával, s mivel más játékot nem ismer, rákiált: „Vigyázz! Jobbra át! Indulj!” A kislány elsírja magát: „Nem akarok!” Tizenöt másodperc; kevés ahhoz, hogy visszaadja e sikerületlen mű hitelét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2359 átlag: 5.51 |
|
|
|
|