|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFehér mágiaArdai Zoltán
Ivan Andonov a néhány éve megélénkült bolgár film egyik legtehetségesebb – színészből lett – rendezője. Tavaly készült kinematografikus poémájában tehetsége korlátait vagy kiforratlanságát éppúgy tetten érhetjük, mint előző, nálunk vetített művében, a Cseresznyefákban: a Fehér mágia, bármilyen szép is, akadozva egyensúlyoz a művészet és a kommersz művészkedés között.
Néhány különböző, egymással összefonódó jelenetlánc – jelenetek a bolgár falusi életből az I. világháború árnyékában – alkotja a film cselekményét. Az egyes képsorok összefüggéseinek, jelentésének balladai homályát csaknem végig megőrzi a rendezés. A hol vöröses-zöldes derengésű, hol a napfénytől részeg színekben pompázó képekből rusztikus életerő árad: a bájos és a szörnyű – vagy a baljós-groteszk – motívumok a népi szürrealizmus szellemét idéző egységbe szerveződnek. Ez az egység olykor megbomlik: Andonov túlesztétizálja a motívumok egyikét-másikát, s végül a rejtjelfejtő észhez szóló allegorikus stilizációt erőltet rájuk, olyat, aminek már nincs sok köze a szereplő alakok képzeletvilágához. Az izgató funkciójú elektromos zene csak hígítja a látvány s a természetes zörejek hatását. De a bolgár falu babonásan megbolydult vásáros ünnepnapjának történetében Andonov így is meg tud teremteni egy olyanfajta feszültséget, amely az itthoni nézőnek Ady Emlékezés egy nyáréjszakára című versét juttathatja eszébe.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 961 átlag: 5.63 |
|
|
|
|