|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégCélkeresztbenBarotányi Zoltán
Ismét egy film, mely rögvest rükvercből indul: FBI-ügynök fején – csavarlazító nélkül is! – szorul a nejlonzacskó, ám ekkor Clint Eastwood előrántja Azt! Wolfgang Petersen technikás, erőnléttől duzzadó remekében – ez a változatosság kedvéért a tenger szintje felett játszódik – még számtalanszor előveszik és elsütik századunk kultikus tárgyát, mely, legfőbb vetélytársával ellentétben, nem szaporít, hanem szelektál. Mi tagadás, ismét akad mit a vérbe aprítani; nagyfejűek véres cseppje éppúgy hull, mint aprójószágoké. Rájuk – hiába, ez a rendszertani hierarchia – még golyót sem pazarolnak: a korosodó vénleányok nyakát csillagszemű orgyilkosunk negédes mozdulattal tekeri ki. Itt érkeztünk el csonthéjas filmünk magvához: John Malkovich – ereje teljében lévő, ám lapátra tett brávó – kihasználatlanul maradt energiáit Clintünk lelki szadizásával és sötét tervezgetéssel éli ki. Mint mindig, az életcéljától megfosztott ember előtt két út áll: az alkohol (Parkánnal vagy szívószállal), illetve az elnökgyilkosság. Antisztatikus antihősünk mentes a káros és kisszerű szenvedélyektől – így a választás nem is lehet kétséges. De jő Clint, a veterán ügynök, aki mellől Dallasban már kilőttek egy elnököt (őt speciel nem Dzsokinak hívták). A végső összecsapás nevéhez illően csak a végén következik, de addig sem érdemes az időt odakint tölteni; sokat derülhetünk a magát elhízott Nirvana-rajongónak álcázó Malkovichon. Ám hiába a nyuszifaroknak álcázott selymes lóding, meg a dali fél pár plasztik pisztoly, a megkeseredett szakember végül mégis pofára esik. Tanulság: a szenvedély csak decis pohárban veszélytelen – vagy még úgy sem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1295 átlag: 5.44 |
|
|
|
|