KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Állomásfőnök

Kolozsi László

 

Peter Dincklage kitűnő színész, de nem fogják elhalmozni szerepajánlatokkal. Peter Dincklage – a Sundance Fesztiválon három díjjal is jutalmazott  Állomásfőnök című film hőse – ugyanis törpe. Alig magasabb, mint egy hatodikos általános iskolás. Egyetlen szenvedélye: a vonatok. A trainspotting. A cím már foglalt volt. Pedig jobb cím lett volna: a Peter Dincklage alakította Finbar McBride ugyanis nem állomásfőnök. Az állomás, amit egy szintén vonat-megszállott barátjától örökölt, évek óta használaton kívül áll.

Finbarnak egyetlen bőröndbe belefér minden holmija. Amint beköltözik örökségébe, elkezdi zaklatni az állomásépület előtt tanyázó kubai menekült, Joe, aki rozzant furgonjában hot-dogot meg sört árul, és szinte egész nap csak a kocsi előtt üldögél. Joe törzsvendége a kétbalkezes, elhagyott feleség, Olivia, aki szintén többször keresi Finbar társaságát, mint ahányszor Finbar óhajtja. Az Állomásfőnök három magányos ember kapcsolatáról szól. Mind a hárman kitaszítottak: Oliviát megcsalta a férje, Joe soha nem lehet igazi amerikai, Finbart pedig mindenki megbámulja. Finbart már egyáltalán nem szórakoztatja (miért is szórakoztatná), hogy vagy megijednek tőle, vagy csodálkoznak azon, hogy milyen kicsi, és tulajdonképpen csak Olivia és Joe az, aki mintha észre sem venné, hogy Finbar törpe.

Annak ellenére, hogy a film fordulatai elég kiszámíthatóak, az Állomásfőnök tulajdonképpen merész és kedves alkotás; merész, mert nem egy poén arra épül, hogy Finbar törpe (de egyetlen poén sem durva, pláne nem sértő), és kedves, mert mindhárom főhős nagyon szerethető figura; annak ellenére, hogy szélsőségesek, nagyon hasonlítanak a legszeretetreméltóbb ismerőseinkre. Az Állomásfőnök forgatókönyvét tanítani lehetne filmfőiskolákon. Thomas McCarthy finoman árnyalja a karaktereket. Magabiztosan tudja kibontani hőseinek életét egy-egy párbeszédben. Az Állomásfőnök nem hivalkodó, nem nagyszabású film: kamaradarab. Vonóstrió. Amiben egyetlen szereplő sem fog egyetlen hamis hangot sem.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4813