KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mátrix

Schubert Gusztáv

 

Xenophón elégedett lehetne a Mátrix láttán: nemcsak isteneinket teremtjük saját képmásunkra, hanem a poklot is. A túlvilág a civilizáció átépítése alatt is zavartalanul üzemel, merthogy maga is folyton megújul. A fantáziánk, mutassa magát mégoly eredetinek, mindig sárból-földből vétetett, még akkor is, ha e sarat mátrixba szerkeszti, s kilobájtokban méri. A „mi álmok jőnek a halálban” költői kérdés, ha jönnek egyáltalán, az evilági álmok folytatódnak. A pokol mindenkor az aktuális dizájn jegyeit viseli. Hacsak nem a giccs rendezi be a túlvilágot, mint Vincent Ward új filmjében (Csodás álmok jönnek), aki egy mára rongyosra koptatott giccsőr mennyország és közhely-pokol víziójára pazarolja a csúcstechnológiát. A Wachowsky-testvéreknek a számítógépes világteremtés vadonatúj eshetőségéről egészen más jutott az eszébe. Mi van, ha szoftver az egész világ, s digitális színész benne minden férfi és nő? Mi van, ha a pokol ideát van, s a való világ merő képzelgés csupán? Az élet álom, az álom élet – újra és újra visszatérő gondolat – újdonsága abban áll, hogy most először támogatja balsejtelmét valóságos technika. A 64 megabájtos Intel Pentiumtól persze hosszú az út a kompjuterizált zsarnokságig (a Mátrixban különösen, ahol egy multikulturálisan fölöttébb érzéketlen gépi intellektus bocsát digitális álmot a milliárdnyi emberpalántára, hogy bioenergiájukkal tartós elemként táplálják az erőforrások híján maradt gépeket; egy gonosz amerikai elnököt vagy egy profitéhes chips-cézárt egyelőre még komolyabban vehetnénk a digitális összeesküvő szerepében, e fantasztikus konspiráció-elméletben szerencsére sötétebb az irónia), de ez az út lerövidíthető. Például a hozzá való szoftver – az akarattal, képzelettel és gondolattal megvert emberizink – radikális lebutításával. Az „élet álom” borzongása történelmi lázrohamok előjele, álomból álomba zuhanni, tükörképek közt tévelyegni, émelygésig keringeni valóság és képzet dilemmája körül, bizonytalan kort jegyez. Rosszul összefércelt személyiséget, közhely-kultúrát, egyenálmokat. A Mátrix sajnos kevesebbet időzik a leláncolt és agymosott prométeusznál, mint a láncait látványosan szaggató hollywoodi hősnél, de azért a SF maradandó, filozófikus vonulatába tartozik, amelyben az elmásolt személyiség, az eltékozolt élet – a horrorok horrora. A Mátrix helye ott lesz – egy polccal magasabban a Dark City, a Nirvána, Az Emlékmás fölött - a Szárnyas fejvadász és Lem Álmatlansága mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4545