KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hullámok hercege

Turcsányi Sándor

Vagy 25 évvel ezelőtt Omar Sharif egy étteremben franciául rendelt Barbra Streisandnak. Ez volt a Funny Girl. Ismétlés a tudás anyja. Most pedig Barbra rendel, r hangzókat ropogtatva, homárt. Omar helyett Nick Nolte-nak. Még 25 esztendő, és a derék Nick is rendel – gyanítom – Frankensteinnek. Egyéb tekintetben sem múlt el nyomtalanul e negyed század. Hősnőnk ez idő alatt egyre szebb, vonzóbb, szexibb lett. Szeme, szája, keze, lába láttán eláll még a lélegzetünk is.

Most nem csak főszerepel, rendez is. De ezt inkább ne bolygassuk. Love story – egy kis vulgárpszichológiával dúsítva. Mire jó a szép pszichiáternő díványa? Észbontó dolgokra, naná. Mire jó a szokvány amerikai melodráma? Két félhomályban töltött órára, mialatt nem csak a robogás szendereg. Villognak a szemek, s a néma ajakrándulás nem a szót helyettesíti, hanem a lélek viharait hivatott ábrázolni, ahogy ezt a hollywoodi férfisztároktól már megszokhattuk. Idén még Arany Glóbusz is jár érte.

A tévésorozatok kedvelőinek extra ajándék is jut. Újra teljes színészi arzenáljának birtokában, de immár anyaszerepben, s a mű végpontjai között régi önmagától nagyi korig öregedve lép elénk maga Kate Nelligan. Hogy ki ő? Az Onedin család egykori üdvöskéje, a remek Jamesre pályázó szépségek egyike. Jó emlékezni rá, ő volt Miss Mócli, a drámai szende.

A filmnek eleje, közepe és vége van. Ez a rendező érdeme. A főszereplőé előnyös külseje. És ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni ma, amikor a műanyag nőknek áll a zászló.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=443