KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Spionfióka

Zsenits Györgyi

 

A hullák száma alapján kezdetben azt hihetjük, hogy szabályos krimit látunk, néminemű giccs-beütéssel. Valaki irtja a közöspiaci pénzügyminisztereket, évezredünk utolsó esztendeiben, az Egyesült Európában. Hogy ki lehet a jeles államférfiak bősz fejvadásza, azt a „spionfiókának” kell kiderítenie; mely feladatának ő – némi arckormozódás árán – maradéktalanul eleget is tesz. Ennél többet pedig igazán nem várhatunk egy szívdöglesztően szép és lefegyverzően jómodorú bukott diáktól.

A parodisztikus elemekben bővelkedő krimi valamivel többet nyújt e kommersz műfaj kívánalmainál; viszont valamivel kevesebbet annál, hogysem valódi krimiparódiának tekinthessük. A rendező féktelen ötletrohamai és elképesztően szertelen ugrándozásai helyszínek, végletes jellemű szereplők és különböző korok technikatörténeti furcsaságai között néha már-már az abszurdba hajlítják a kémhistóriát. Ez a tobzódás teszi végül is valamelyest szórakoztatóvá a filmet. A XXI. század hajnalán egy várkastélyban aranycsinálásra berendezett alkimista boszorkánykonyha annyira blőd ötlet, hogy már nevethetünk is rajta. Egy évezred kriminalisztikai leleményeit másfél órában sűrítve megmutatni, manapság bizonnyal a filmes „bölcsek kövének” látszhat; az aranycsinálás művészetét mindamellett még tanulmányoznia kell a rendezőnek...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4202