KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lánglovagok

Koltai Ágnes

 

Forró életkép a chicagói tűzoltók mindennapjairól: sok halállal, vérrel, szenvedéssel, és ennél is több politikával. Mert azt nem lehet kihagyni. A tűz, a nagy-nagy tűz is a hatalmi acsarkodás miatt ég. Mit ég? Tombol, őrjöng, fékeveszetten árad. Azért ég, hogy a polgármester bebizonyítsa: aki ellene fordul, Isten ellen vét, s a pokol tüzére jut. Valóban.

Ron Howard nem takarékoskodik a lángokkal – ég a város, ég a ház is... és a tűzoltók csak mennek, mentenek, megsebesülnek, meghalnak, s hősiesen továbbélnek fiaikban. Ők folytatják apjuk mesterségét, s ez olyan nemes és felemelő. Birkózás az elemi erőkkel és az élet örök nagy érzelmeivel – ilyen egyszerű a Lánglovagok története. A felcsapó lángok, a siketítő riadalom a Pokoli toronyból ismerős, a terjengős családi érzelmességek bármelyik mozi-lecture-ből. De láthatunk valami originálisát is: Donald Sutherland játékát, felszabadult ficánkolását egy apró szerepben. Majdnem érdektelen mellékfigurát alakít, valamiféle tébolyodott piromániást, aki állandóan azt hajtogatja, hogy ő beszél a tűzzel, ismeri, mert megfejtette titkát.

Sutherland ősz parókát visel, választékánál kicsit kikopva – belemart a titokzatos tűz –, ajkát összeszorítja, s úgy préseli ki a szavakat, mintha félne tőlük. Magának motyog, mert nem kíváncsi a világra. Játszik a kezeivel, bíbelődik, nézelődik, forgatja, le-föl emeli őket. Tudja, hogy ez egyedül az ő filmje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4199