Láttuk még

Palimadár

Tamás Amaryllis

John Badham lendületes, akciókkal dúsított romantikus vígjátéka mindazoknak tetszeni fog, akik a hasonló Óvakodj a törpétől! lélegzetállító iramát, humorát bírták szusszal, akik kedvelik Goldie Hawn szívós-mókás cilikeségét, akik értékelni tudják a férfias Mel Gibson (Rick Jarmin) természetes lényét, őszinte játékát, Brit-Columbia (Vancouver) megkapó szépségét, a szinte valószínűtlenül bravúros látványtechnikát, amivel a Palimadár alkotógárdája elkápráztatni kívánja a nagyérdeműt. Kasszasikernek ígérkezik a vérre menő kalandok virtuóz és tragikomikus kavalkádja, mint ahogy azok voltak Badham eddigi alkotásai is: a Szombat esti láz, a Mégis kinek az élete?, a Kék villám. Vélhetőleg azokat is megérinti majd, akik az őrületes tempójú jelenetek mögött észreveszik a Hair zenéjének néhány belopott taktusát, felismerik Bob Dylan hatvanas évekbeli songjait, és a fergeteges „krimiben” egy – a világ bármely pontján elhelyezhető, alig felderíthető, szövevényes – bűnügyet: nevezetesen, hogy aki úgymondott „fontos emberek” ellen koronatanú, annak sorsa akár élethosszig tartó menekülések sorozatává válhat. S ámokfutása – paradox módon – élete értelmét kérdőjelezheti meg. Rick Jarmint emberi és politikai bátorsága két évtizedes fantomlétre kényszeríti a Szövetségi Tanúvédelem „gondoskodása” ellenére vagy tán éppen azért. így is lehet fogoly az ember: „... eluralkodik rajta és sorsát meghatározza a szerepe.” De hát „fogoly a legalista is, fogoly az ellenzéki is...”

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1991/02 58. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4054

Cikk értékelése:

szavazat: 2775 átlag: 5.5