|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVad orchideákSneé Péter
A 9 és 1/2 hét forgatókönyvíró-párja ismét összeállt, hogy elképesszen „a 90-es évek erotikus szenzációjával”, a reklámszlogenből áradó derűlátást (hátha keresnének újabb száz milliócskát) majdnem igazolja is produkciójuk. Együtt minden: a rafináltán naiv, csábító nő, és Mickey Rourke enyhén homoszexuális bájmosolya, a trópusi esték vibráló izgalma Brazíliában, valamint egy ötletesen szerelemtelen történet – kemény, jó film kerekedhetne ki, tehát maró, kegyetlen, igaz. Csakhogy akkor veszélybe kerülne a néző happy end-es kielégülése, elmaradnának a legtajtékosabb ölelkezések, s aligha hirdethetnék erotikus alkotásként, a pénztárosok és könyvelők ágaskodó ceruzácskái bizony lekonyulnának menten. Következésként erőszakkal tépik ki magukat a biztató helyzetekből, hunyt szemmel gyalogolnak el a nagyszerű lehetőségek előtt, és cipőkanállal gyömöszölik be a filmbe az ide nem illő folklorisztikus ál-valóságot, a riói karnevált, melynek fáradt és közönyös civiljei értetlenül merednek a kamerába: már megint rajtuk élősködik egy amerikai forgatócsoport. Honnét sejthetnék, hogy ezúttal más a helyzet, nem nekik kell fölfújniuk a léggömböt, ellenkezőleg, ballasztjai csupán a jobb sorsra érdemes történetnek, mely emelkedni nem bírhatván, végül szentimentális könnytócsába hullik. Nekünk pedig marad az egybeforrott testek lassanként megszokottá váló látványa és egy talányos kérdés: a mindeddig jóformán érintetlen vidéki szende lapockájára mikor kerülhetett az oly izgatóan félvilági tetoválás?
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1122 átlag: 5.4 |
|
|
|
|