|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégGreaseHungler Tímea
A kultuszfilmek sajátossága, hogy nem készül belőlük a producerek által olyannyira kedvelt remake, csak esetleg – az üzleti sikert bizonyítandó – egy kevésbé kultikusra sikeredett folytatás. Így történt a huszadik születésnapját ünneplő Grease – alig hangoztatott magyar címén a Pomádé – esetében is (Grease 2. 1982. Rendezte: Allan Carr és Robert Stigwood). A mostani nagy eseményre a forgalmazó természetesen kitett magáért, glancba vágta a kis ünnepeltet; helyrepofozta technikailag, kapott ajándékba dolby stereo hangzást, felvarrták a jól látható ráncokat, de – kultuszvoltát bizonyítandó – ez még mindig az a bizonyos film, Olivia Newton-John Travoltástul.
E mozi lényegében kettős nosztalgia: részben a néző számára, aki a képeket nézve elmerenghet az idő múlandó voltán, vagyis megcsodálhatja, kikből lett a cserebogár; részben pedig a történet szempontjából, hiszen a film az ötvenes évek Amerikáját idézi, melyet a honi mozilátogató, ha korombeli, leginkább a limbó-hintó-feelinggel tud azonosítani: jampecok, séró-bárók (bezselézve), lófarkak és táncverseny, fekete-fehér tévé, bandaháborúk, Chevrolet és természetesen rock and roll, némi Bee Geesszel feljavítva, hiszen Jim Jacobs és Warren Casey Broadway-musicalje megelőzte az 1978-as enyhén discosított filmváltozatot.
A történet pedig (zenés filmek esetében bocsánatos bűn) helyre kis limonádé: „modern románc, holdfény és tánc”; a „rút” kiskacsa metamorfózisa szépséges hattyúvá, vagyis az ötvenes évek Amerikájának hetvenes évekbeli nagykorúvá válása; mindezt szende-Sandy radikális átalakulásában elbeszélve, az ábrándos tekintetű tüllszoknyás kislánytól az utolsó jelenet neon-lasztex nadrágos disco-királynőéig, utalva arra, hogy mire is képes a szerelem, ha „Hopelessly devoted to you”.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2194 átlag: 5.52 |
|
|
|
|