KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmes Thomas

Ádám Péter

 

Thomas – őt látni nem látjuk, csak halljuk – tömegiszonyban szenved, és immár nyolc éve él bezárkózva atombunkerra emlékeztető lakásában. Az önkéntes rabságban a számítógépes képtelefon az egyetlen kontaktus a külvilággal. A néző pedig, mintha csak a főszereplő alteregója volna, annak perspektívájából látja a képernyőn azokat a fel-felbukkanó figurákat, akikkel Thomas rendszeres kapcsolatot tart, illetve akikkel kapcsolatba kerül. Ezek közt – Thomas rendszeresen jelentkező anyja mellett – van nagy mellű fantázianő (akivel kibernetikusan szeretkezni szokott), pszichológus, biztosítóügynök, porszívójavító, és ott vannak azok a nők, akikkel Thomas – részint egy videofonos kéjhölgyszolgálat, részint egy szintén videofonos társkereső jóvoltából – kapcsolatba kerül (egyikkel távszeretkezik is, mérsékelt sikerrel).

A filmben – amely mintha szegről-végről a belga képregényekkel is rokonságban állna – rengeteg a humor, a képi lelemény, az ötlet és fantázia: méltán kapott nagydíjat a gérardmeri Fantastic'arts fesztiválon. De bármilyen szellemes a dialógus, jó az alaphelyzet, az egymást követő jelenetek dinamikája, az alkotók nem bírják szusszal, a történet félúton ellaposodik egy kicsit.

A főhőst a film végén egy váratlan szerelem előcsalja rejtekhelyéről. A befejezés kellemesen ambivalens: mire eljutunk idáig, mi is értjük, miért szakított meg Thomas minden kapcsolatot ezzel a világgal. Ő a virtuális valóság helyett az igazit választja. Mi – meglehet – a számítógépet is kikapcsoltuk volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3482