|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégShrekPápai Zsolt
A kis Pixar stúdió lelkes munkatársai az animációs nagyjátékfilmek hipermodern szubzsánerét teremtették meg néhány évvel ezelőtt, amikor Toy Story – Játékháború című munkájukkal hackerekként törték fel azokat a narratológiai és ábrázolásbeli kliséket, amelyeket az amerikai rajzfilmgyártást monopolizáló Disney, illetve a Don Bluth-féle műhely áldatlan ténykedése nyomán egy egész világ nyögött. Bár utóbb betagozódtak a Disney-be, ez semmit sem von le John Lasseter és csapata érdemeiből: a Pixar partizánkodása alapvonalaiban alakította át az animációsfilm-készítést, és a komputeranimáció a mainstream egyik legdinamikusabban fejlődő ága lett, melyben szinte percre-perc új területek meghódítására kerül sor.
Az újdonságon túl a műfaj varázsa, hogy igazi családi mozikat szül: míg a gyerekek a fura hősök kalandjain feszülhetnek, addig apuka és anyuka a számítógép generálta trükköket csodálhatja. Nem véletlen hát, hogy a zsáner a kasszasikerek megszimatolásában egyedülálló képességekkel bíró Spielberg és Katzenberg vezetése alatt álló DreamWorks-öt is megihlette, s a cég három éve elkészítette első komputeranimált nagyjátékfilmjét (Z, a hangya).
A William Steig az Államokban népszerű gyerekkönyve alapján készült Shrek a stúdió második komputeranimációs munkája. A film, amellett, hogy a legmodernebb technikának köszönhetően az emberfigurák, illetve a tömeganimáció terén olyan trükköket vet be, amelyek korábban egyetlen hasonló filmben sem voltak láthatóak, felettébb kedves mese is egyben a lápvidék lakójáról, a humanoidákkal csak távoli rokonságban álló Shrekről, akinek ahhoz, hogy gonosz erők ne vegyék el tőle mocsarát, ki kell szabadítania a tűzokádó sárkány karmaiból a szépséges királylányt. Az alkotók (a rendezőként most debütáló, korábban trükkmesterként és háttéranimátorként ügyködő Andrew Adamson és Vicky Jenson) a sztori kidolgozására majd’ olyan nagy gondot fordítottak, mint a vizualitás megteremtésére: a történet ugyan a mindenki által hátulgombolós korától ismert panelekkel dolgozik, ám virtuóz módon el is játszik azokkal. A poénpetárdák hatalmasat durrannak, a karakterek némi lélektani hátterük is van, az eklektikusságában is izgalmas soundtrack kellően üt, sőt még az élőszereplős produkciók (Mátrix, Robin Hood, a fuszeklik fejedelme, Charlie angyalai) megidézése is jól áll ennek a mozinak. A nézőt olyanféle érzés kerülgeti, mintha másfél órára az oviba teleportálták volna vissza.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1210 átlag: 5.5 |
|
|
|
|