|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTúl mindenenVaskó Péter
Hányszor láttunk már a vásznon családjáért bosszút álló rendőrt? Hányszor azt, hogy emiatt egyébként jószívű főnöke megfosztja a hőst fegyverétől és jelvényétől egy tejüvegajtós irodában? A saját szakállukra praktizáló, önbíráskodó rendőröket látva lassan az a meggyőződése az egyszeri mozibajárónak, hogy az USA-ban egyszerűbb lenne privatizálni a bűnüldözést, hiszen az esetek 80%-át amúgy is maszekban derítik fel a kirúgott zsaruk és fegyvertulajdonos begurult honpolgárok. Egy szó, mint száz, amit a Túl mindenen bemutat nekünk, azt mind ezerszer és tízezerszer láttuk már: rosszarcú drogbárók, keménytökű rendőrpáros, belezős bandaharc, meghatott álldogálás a gondozott sírkő előtt. A filmben egyébként (mivel Bruce Willis rohamosan öregszik), a főgonoszon és néhány tutyimutyi irodistán kívül fehér ember nem rúg labdába, mindent a feka tesók intéznek mexikóiak és félkínaiak ellen – jobb, ha hozzászokunk.
A történettől eredetiséget tehát ne várjunk, a forgatókönyv abból a típusból való, amelyet a fent megadott kulcsszavakból Commodore 64-es gépen permutálnak. A film mégsem rossz, sőt, és nem is csak a turbóra vett Vin Dieseles meghajtás miatt. Sokkal inkább abból az egyszerű okból, hogy a készítők minden elemet a vágástól, hangosítástól, világosítástól a koreográfiáig megalkuvás nélkül a legprecízebb profi módon kidolgoztak. Ebben a durvulós, karcosra vett akciókrimiben éppen annyi nagykaliberű kilőtt töltényt, bárgyú naivitást, kigyúrt bicepszet, dobgépet és szövegkörnyezetbe épített fuck-ot találhatunk, amennyit 2003-ban tartalmaznia kell egy ilyen műfaji löketnek. Ráadás poénként tanulmányozhatjuk még egy drága bárfelszerelésen alkalmazott nehézgéppuska hatását, és végigkövethetjük egy narkókereső chivava munkáját. A narkós zsarufilmeknek mindig van egy aktuális mesterdarabja, nemrég a Traffic volt ez, idén ennek tovább kommercializált és számos elemében lenyúlt változata, a Túl mindenen lehet a soros.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1348 átlag: 5.48 |
|
|
|
|