KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lépéselőny

Nevelős Zoltán

 

A bűnügyi film műfajának népes családján belül a film noir visszafogott, ám karakteres leszármazottai között kell felismernünk a szélhámosfilmet. Olyan produkciók, mint A nagy balhé, a Svindlerek, legutóbb a Kilenc királynő vagy David Mamet fél rendezői életműve (Játékos végzet, The Spanish Prisoner, Az arany markában) társaságában most egy különösen szemtelen, éles nyelvű, dögös és csattanós darab tűnt fel James Foley rendező műhelyéből. A Lépéselőny szélhámos hőse, Jake Vig olyan, mint egy színtársulat vezetője. Csoportjának tagjai tökéletesen rájuk szabott szerepeket alakítanak az egyszemélyes közönség, a balek előtt, aki a kipróbált forgatókönyv szerint hagyja magát lépre csalni, aztán csapot-papot és mindenekelőtt a nagy lét hátrahagyva menekül. Jake mégis bakizik egyszer, amikor véletlenül a King becenévre hallgató Los Angeles-i főgengszter pénzét nyúlja le. Csak úgy menekülhet a slamasztikából, ha a Király megbízásából is lenyom egy kört, amiben a szokásos stábon kívül részt vesz a végzet elmaradhatatlan asszonya is (Rachel Weisz), továbbá mint hívatlan vendég az Andy Garcia által megformált FBI-ügynök. A játékot a végsőkig fokozva végül egyetlen fontos résztvevő sem marad átveretlen, beleértve a nézőt is. A Lépéselőny műfaján belül a tisztes középmezőnyt képviseli, erőssége Doug Jung pergő és fordulatos forgatókönyve és a sistergő színészi összjáték. Kivált a mocskos gengsztervezér hálás szerepében lubickoló Dustin Hoffman jelenetei emlékezetesek (tőle még az is kitelt, hogy az egyik jelenetben Rachel Weisz mellére tegye a kezét, csak hogy a kamera valódi döbbenetet rögzíthessen a színésznő arcán). Ed Burnst, a méltatlanul kevéssé foglalkoztatott színész-rendezőt pedig jó végre igazi sztárszerepben látni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1784