|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziElőre!Varga Zoltán
Onward – amerikai, 2020. Rendezte: Dan Scanlon. Írta: Keith Bunin, Jason Headley és Dan Scanlon. Zene: Jeff és Mychael Danna. Gyártó: Walt Disney Pictures / Pixar. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 102 perc. A világ „elvarázstalanodásának” (Max Weber) évtizedek óta ellenszere a Pixar animációs álomgyára, melynek bűvereje azonban a 2010-es évek során – a folytatások dömpingjével – érezhetően elhalványodott. A stúdió új filmjének éppen a varázslás visszaperlése a legfőbb témája – márpedig ennél önreflektívebb gesztust jelenleg el sem lehetne képzelni Pixar-animációtól. Mi több, az Előre mintha a Pixar-filmek legjellegzetesebb összetevőit gyűjtené csokorba: furcsa párost alkotó – ámde egymást kiegészítő – hősei kalandokkal teli útra indulnak, végül saját életük rejtett (pedig nyilvánvaló) összefüggéseinek felismerése által jutnak el a katarzis megélésig. Olyan elemekből építkezik tehát, amelyeket a Toy Story-filmektől a Némó nyomábanon át az Agymanókig és a Cocóig számtalanszor láthattunk – esetében mégsem csupán szolgai mintakövetésről van szó. Az Előre a korábbi Pixar-filmek többségétől eloldódva meselényekkel benépesített, de valódi (kis)városi világot idéző miliőben játszódik (ebben a szintén Dan Scanlon által rendezett Szörny egyetemre emlékeztet), mitológiákból és (mű)mesékből származó lényeket terel össze: kentauroktól elfekig, ogréktól tündékig (a fináléban felbukkanó, piros porból és az iskolaépület törmelékeiből összeálló sárkányszörny a film remekbe szabott attrakciója). Hogy ez az eklektika a film javára válik-e vagy sem, azon lehetne vitatkozni; arról talán kevésbé, hogy a torzóban mutatkozó – csupán altestével megjelenő – apaszellemet ízlésesen és mértéktartóan használja a film, jól egyensúlyoz vele burleszk és érzelmesség között. A kissé hosszúra nyújtott, igazán csak a második felében erőre kapó Előre vélhetően nem kerül a Pixar klasszikusai közé, de kellemes élményt nyújthat a daloló jéghercegnők és a játékprogramok felületéről érkező sündisznók émelyítő filmkínálatában.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|