|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz: Második fejezetKovács Patrik
It: Chapter Two – amerikai, 2019. Rendezte: Andy Muschietti. Írta: Gary Dauberman. Kép: Checco Varese. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: James McAvoy (Bill Denbrough), Jessica Chastain (Beverly Marsh), Bill Hader (Richie Tozier), Isaiah Mustafa (Mike Hanlon). Gyártó: KatzSmith Productions / Lin Pictures / New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 169 perc.Második felvonásához érkezett Stephen King Az című kultregényének friss moziadaptációja. Noha az első fejezet – mely két éve nemcsak az ítészeket kápráztatta el, de horror létére igen vastagon hozott a konyhára – toronymagasra srófolta az elvárásokat, a befejezés mégis ellentmondásos érzést szül a nézőben. A Második fejezet – elődjével ellentétben – sem dramaturgiájában, sem cselekményvezetésében nem egységes színvonalú. Vonalvezetése töredezett, ritmusa tétova és egyenetlen, s bár a monumentálisra duzzasztott – csaknem háromórás – játékidő ragyogó lehetőséget kínál arra, hogy az alkotók a könyvhöz hasonló mélységben tárgyalják a Vesztesek Klubjának felnőttkori kalandját, Andy Muschietti direktor eltékozolja ezt a kitűnő ziccert. Míg az első epizód – a regényre jellemző bonyolult időfelbontást megspórolva – fegyelmezetten, lineárisan mesél, addig a Második fejezet kényszeresen visszaréved a múltba, s e jelenetek kevéssé árnyalják a jelenkori eseményeket, inkább csak ballasztként nehezednek az amúgy is pontatlanul szerkesztett cselekményre. A különböző műfaji regiszterek – a gyermekded komikum, a könnyfacsaró felnövéstörténet és a nyálkás-véres horror – zavaros elegyet alkotnak ebben a markáns látványvilágú, pazar kiállítású, elsőrangú színészi alakításokkal tarkított rémmesében. Némely pillanatában képes megragadni King opusának velejét (ráadásul még a hajdani tévéadaptáció előtt is főhajtással adózik), ám túlzott rugalmassággal adagol új motívumokat a történethez, vagy épp veszejt el a könyvben lényeges mozzanatokat. Különösen fájó, hogy a regényből átemelt Chüd-szertartás is funkciótlannak bizonyul, pedig megágyazhatott volna egy – az eredeti műhöz hasonló – spirituális összecsapásnak is a végjátékban. Hőseink ehelyett tökéletesen szabványos akciófinálé keretében számolnak le a Krajcárossal, hogy aztán az epilógus ragacsos mázba borítsa a történetet. King regényklasszikusa többet érdemelne.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|