|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDAlice CsodaországbanVarga Zoltán
Alice in Wonderland – amerikai, 1951. Rendezte: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilton Luske. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: Disney. 73 perc. A Disney stúdió az alapító atya halála óta is folyamatosan gondoskodik róla, hogy közkedvelt rajzfilmjeik minél gyakrabban találjanak utat a közönséghez: míg maga Walt Disney a mozis újrabemutatást szorgalmazta, a dvd-piacon újabb és újabb köntösben (extra és szimpla változat, egyedi és gyűjteményes kiadás stb.) jelennek meg a megunhatatlan(nak vélt) valódi klasszikusok éppúgy, mint a másodvonalbeli alkotások. A friss dvd-kiadványok között több mint harminc, a Disney-hez köthető film jelent meg újra, a kezdeteket fémjelző rajzfilmektől a kortárs számítógépes animációkig. Bármelyik korszakról és animációs technikáról legyen szó, a Disney-produkciók többnyire nem szívesen rugaszkodnak el saját jól bejáratott formuláiktól, akár a dalolásokkal kísért cselekményvezetésre, akár a patikamérlegen mért érzelmi hatásokra gondolunk – ezért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet azok a művek, amelyek (bizonyos mértékben legalábbis) eloldódnak a Disney-esztétika megszokott jellegzetességeitől. Ilyen rajzfilm az 1951-es Alice Csodaországban is; keletkezéstörténetének gyökerei évtizedekre nyúltak vissza, kivitelezésmódja miatt máig kuriózumnak hat. Disney vonzalma a Lewis Carroll-mesekönyvek (a Csodaország mellett az Alice Tükörországban) iránt már a valódi kislányt animált figurákkal együtt felléptető Alice komédiák-sorozat (1923–27) esetében is nyilvánvaló, A tükrön át 1936-os Miki egeres rajzfilmje pedig az egészestés Alice-animáció előtanulmányként is fölfogható (különösen a kártyakarakterek animálása okán). Az Alice-hez több figurát terveztek és több dalt komponáltak, mint bármely korábbi Disney-animációhoz, ám nem is annyira a mennyiségi paraméterek teszik különlegessé, mint inkább az, hogy a rajzfilm megtartja (nem pedig módosítja) a Carroll-könyvek epizodikus szerkesztését. Szemben a Disney-rajzfilmeket (és a klasszikus hollywoodi elbeszélésmódot) uraló célorientált cselekményépítéssel, az Alice Csodaországban-rajzfilm a hősnő és a különös teremtmények találkozását bemutató epizódok laza füzére. A carrolli nonszensz és a szürrealizmus Disney-giccsbe oltott változatát kínáló epizódok színvonala felettébb hullámzó; kivált a remek mellékfigurákat (a Hernyót, a Vigyorgó Macskát és a Bolond Kalapost) elősoroló részletek vagy a bravúrosan animált csoportmozgásokra épített jelenetek (mint a mozgó kártyapakliként megformált őrség menetelése) az igazán emlékezetesek. A rendhagyó szerkezet és a kevéssé izgalmas hősnő is magyarázhatja, hogy bemutatásakor az Alice Csodaországban – akárcsak az egy évtizeddel korábbi, Disney-mércével mérve kísérleti animációnak mondható Fantázia – megbukott. S ahogyan a Fantáziát, úgy az Alice-t is újraértékelte az utókor: a hallucinogén szerek kultuszában égő késő hatvanas évek emelte pajzsra, a pszichedelikus „utazások” ábrázolásának előképét fedezve fel benne. Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|