|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAnnaKránicz Bence
Anna – francia, 2019. Rendezte és írta: Luc Besson. Kép:
Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Sasha Luss (Anna), Helen Mirren
(Olga), Luke Evans (Alex), Cillian Murphy (Miller), Alexander Petrov (Petyr).
Gyártó: EuropaCorp / Canal+ / OCS. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 119 perc.
Luc Besson karrierkezdete óta vonzódik a hatalmaskodó
férfiak ellen lázadó nőkhöz – elsősorban a filmjeiben, ám amint a Nikitát
játszó Anne Parillaud-val és a Jeanne d’Arcot megformáló Milla Jovovich-csal
kötött, válással végződő házasságai mutathatják, olykor az életben is. A
mindössze egy női névvel felcímkézett filmjei mára az életmű legmarkánsabb
egységét képezik, mennyiségi értelemben háttérbe szorítva a cinéma de look kritikailag oly nagyra
tartott, ám bő húsz éve lezárult szakaszt Besson pályáján. A szuperhősfilmes
trendre rácsatlakozó Lucy bemutatása
után a rendező meglepetten, bár talán elégedetten tapasztalhatta, hogy a #metoo-mozgalom révén Hollywood időközben
utolérte őt: az utóbbi pár évben az erős nők függetlenségi harcairól szóló
történetek számos műfajban a fősodorba kerültek.
A szovjet blokk összeomlása előtti vagy
poszt-hidegháborús miliőbe helyezett thrillerek különösen népszerűvé váltak,
ugyanis látványosan írják át a „bajba jutott nő” ősrégi sémáját. Az Atomszőkében, a Vörös verébben vagy A bűn
hálójában idevágó Soderbergh-opuszában éppen a kizsákmányolt és eredetileg
puszta eszközként – szex-, illetve gyilkoló gépként – használt nők képesek
átlátni a férfiak képviselte nagyhatalmak szövevényes játszmáit, fekete
özvegyekként szövögetve saját pókhálójukat két életveszélyes bevetés között. Az
orosz kettős, sőt hármas ügynököt hősszerepbe helyező Annában Besson ezt az újszerűen értelmezett „láthatatlan munkát”
idegőrlő kirakósként mutatja be felbontott időrendet alkalmazó, csavaros
elbeszélésével – ám az akcióesztétikáját tekintve idejétmúlt és egyéb téren is
teljesen ötlettelen rendezés miatt a hősnő nem tud igazán életre kelni. Hiába
kerekedik felül tartótisztjein, a gúzsba kötő rendezői kontroll alól nincs szabadulás
– szegény Anna megmarad pisztolyt szorongató Barbie-babának.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|