|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziGodzilla II: A szörnyek királyaVarró Attila
Godzilla: King of the Monsters – amerikai, 2019.
Rendezte: Michael Dougherty. Írta: Zach Shields és Michael Dougherty. Kép:
Lawrence Sher. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Kyle Chandler (Mark), Millie
Bobby Brown (Madison), Vera Farmiga (Emma), Ken Watanabe (Serizawa), Charles
Dance (Jonah), Ziyi Zhang (Chen). Gyártó: Warner Bros. / Legendary
Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 132 perc.
Midőn a távoli jövőben a neobarbár emberiség megénekli barlangjai
mélyén ezredfordulós apokalipszisünk meséit, apokrif filmposzterekre és
tízcentis Marvel-bálványokra épülő legendáikban nem a globális felmelegedés és
az emberi ostobaság játssza majd a főszerepet, hanem tűzokádó gyíktitánok és
arctalan vasemberek – így aztán gigászi felelősség minden egyes Godzilla-film
elkészítése, pláne hogy lassan bármelyik az utolsó lehet, amelynek
óriásplakátjait polietilén-ágyékkötős utódainkra hagyjuk. A 2010-es évek
tanúbizonysága szerint, mind a Toho, mind Hollywood tisztában van vátesz-szerepével:
a sokszínű Godzilla-opuszok egységesen sötét képet mutatnak a lejárt
szavatosságú emberiség tehetetlenségről. Legyen szó a 2016-es Shin Godzilla szikár rebootjáról, a
háromrészes anime-verzióról (amely nagyjából a japán óriásszörny-filmek Dűnéje) vagy Gareth Edwards pazar
Monsterverse-indítójáról, a címszereplő mára a végérvényesen felborított
természeti egyensúly jelképe lett, aki épp annyira nem támad, mint védelmez
vagy purgál – egyszerűen jön, tombol és rombol, akár a valódi kaijuk Krakatoától Katarináig.
Ennek fényében az idei hollywoodi folytatás legfőbb vétke
nem az erős kezdet után gyorsan szertefoszló drámai szál (egy fanatikus anya és
frusztrált apa közé szorult fruska-hősnővel), az ötlettelen akció-forgatókönyv
(egy újabb ökoterrorista
gonosztevővel), a bántóan redundáns szüzsé (sok sablonos párbeszéddel), sőt nem
is az egymás sarkát taposó monstrum-sereg, amelynek összes funkciója kimerül a
CGI-farokmutogatásban. Michael Dougherty középsúlyú horror-rendezőnek sajnos
egyszerűen gőze sincs, mit üzenne Godzillájával (túl azon, hogy egy
termonukleáris robbanás árt a baseballnak), úgy dobálózik a különféle
párhuzamokkal és jelképekkel, mint Mechagodzilla a metrókocsikkal: van itt
űrbéli invazív faj és washingtoni sárkányfészek, gyógyító atombomba és kínai
migráns Mothra – a történet végére pedig nem marad más a mítosz romjain, csak
egy hosszútávra tervezett fantasy-franchise
nyitóképe sok szépreményű Sequellával és Spinoffrával.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|