|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAladdinBenke Attila
Aladdin – amerikai, 2019. Rendezte: Guy Ritchie.
Forgatókönyv: Guy Ritchie és John August. Kép: Alan Stewart. Zene: Alan Menken.
Szereplők: Mena Massoud (Aladdin), Naomi Scott (Jázmin), Will Smith (Dzsinn),
Marwan Kenzari (Dzsafar), Navid Negahban (a szultán). Gyártó: Walt Disney
Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.
A Marvel- és Star Wars-filmáradat sűrűjében a Disney
igyekszik hű maradni eredeti profiljához többek között klasszikus rajzfilmjei
élőszereplős változatainak elkészítésével. Az eddig nem túl jól sikerült
feldolgozásokhoz (A szépség és a szörnyeteg, Dumbo) csatlakozott
idén Guy Ritchie Aladdinja is. Az 1992-es rajzfilm összességében jó
irányba változott az ezeregyéjszakás alapanyaghoz (Alá ad-Dín és a bűvös lámpa) képest, például a mesét túlbonyolító
csodagyűrűt és a benne lakó másik dzsinnt is elhagyta. Ritchie műve – A szépség és a szörnyeteghez hasonlóan
– kevesebb sikerrel próbálja aktualizálni és átpolitizálni animációs elődjét.
Az 1992-es rajzfilmben is harcias Jázmint Ritchie remake-je felvilágosult,
feminista hercegnőként mutatja be, aki musicaljeleneteiben is arról énekel,
hogy elege van a férfiak írta törvényekből és a történelemből – a címszereplő
azonban passzív és erőtlen antihőssé vált mellette. Ugyanakkor a Disney
görcsösen ragaszkodott a történet alapjaihoz, így két szék közé esett: míg a
céltudatosabb Jázmin a játékidő nagy részében a palotában kénytelen rostokolni,
a sodródó Aladdin csupán átbukdácsol a cselekmény sivatagán. Ráadásul a
halovány szultán és a sablonos Dzsafar sem teszik izgalmasabbá a filmet –
csupán a Dzsinnt túljátszó Will Smith menti a menthetőt: Robin Williams-hez
hasonló lelkesedéssel formálja meg a csodalámpa poéngyáros szellemét. Az Aladdin
látványvilágára és zenéire nem lehet panasz, a Jázmint alakító Naomi Scott
katartikus „Speechless” című magánszáma zenei és filmnyelvi szempontból is
egyértelműen a film csúcspontja. Persze a hagyományos rajzfilm erejét
demonstrálja, hogy az 1992-es Aladdin még mindig sokkal dinamikusabb és
élettel telibb a játékfiguráknak ható CGI-karakterekkel telepakolt friss
feldolgozáshoz képest.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|