|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziBrightburn – A lángoló fiúHuber Zoltán
Brightburn
– amerikai, 2019. Rendezte: David Yarovesky. Írta: Brian Gunn és Mark Gunn.
Kép: Michael Dallatorre. Zene: Tim Williams. Szereplők: Elizabeth Banks (Tori),
Jackson A. Dunn (Brandon), David Denman (Kyle), Jennifer Holland. Gyártó: The H
Collective. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
90 perc.
A
kamaszkor rögös személyiségfejlődése nagyjából bármely szuperhős
eredettörténetével párhuzamba állítható, ahonnan egy kiadós Ödipusz-komplexus
is azonnal játékba hozható. James Gunn tesói, a Brian-Mark írópáros ezt az
együttállást követve az elfojtott szülőpara oldaláról estek neki az unalomig
ismert Superman-mítosznak. Az űrből érkező címszereplőnk ezúttal is egy
gyermektelen kansasi pár farmján landol, de a pubertás önfelfedezése korántsem
a csillagos-sávos übermenscht hívja életre. Hiába a kiegyensúlyozott családi
környezet és a féltő anyai szeretet, ha a magára eszmélő kis Brian a földi
pályafutását az Ómen
szuperképességekkel felvértezett antikrisztusaként képzeli el.
Imponálóan
morbid a Brightburn alapötlete, a
tomboló szuperhős-fétis sötét antitézisére pedig egyre égetőbb szükségünk
lenne, a kezdeti kaján vigyor mégis gyorsan hervad. Gunnék forgatókönyve végig
a legnyilvánvalóbb paneleket követi és a klasszikus történettípusok fúziójával
sem tud mit kezdeni. Komolyan vehető dilemmák híján a szülők unalmas
sablonkarakterek maradnak, méltó ellenfél nélkül pedig a kiskamasz pszichopata
gyilkológép sem túlzottan érdekes. A szuperhősfilmek pimasz revíziója vagy a
szórakoztató szalonképtelenség helyett az alkotók rendre az unalmasabb
középutat választják, amit a fantáziátlan rendezés is vaskosan kiemel. Az
idősebb generációt elsöprő tinédzser-düh csak pillanatokra lobban fel, az
élvezetből pusztító horror-szuperhős koncepciójában ennél nyilvánvalóan
komolyabb potenciálok rejtőztek. A pislákoló takaréklángon égő Brian biztosan
nem pörköli meg a Marvel büszkén lobogó tarka köpenyeit, de hátha éppen ez az
uzsonnapénzből készült film lesz az egyik első kis szikra, amiből jótékony
tisztítótűz kerekedik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|