|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziCsaládi bunyóVarró Attila
Fighting with my Family
– amerikai-brit, 2019. Rendezte és írta: Stephen Merchant. Kép: Remi
Adefarasin. Zene: Vik Sharma. Szereplők: Florence Pugh (Paige), Jack Lowden
(Zak), Nick Frost (Ricky), Lena Headey (Julia), Vince Vaugh (Hutch), Dwayne
Johnson (Szikla). Gyártó: MGM / Channel 4 / Film 4. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 108 perc.
Bármily meglepő, a női
pankrátorokról nem kizárólag szegénysori exploitation-opuszok
és softcore szexfilmek készülnek: míg az új-hollywoodi revíziók fénykorában a Below the Belt a női függetlenség
küzdőterét látta a minizsánerben, a posztmodern 80-as évek nyitányán készült All the Marbles a szórakoztatóipar
kőkemény kritikájával döngölte földbe közönségét. Az erős, őszinte
filmdrámákkal indult mesterhármas jócskán megkésett idei záródarabja mindkét
témát érinti, de szerencsére nem kovácsol valós WWE-hősnője, „Paige” Knight
sikertörténetéből sem harsány metoo-propagandát,
sem álomgyári példabeszédet az illúzió hatalmáról. A 2012-es, azonos című
dokumentumfilmet feldolgozó és kiszínező Családi
bunyó (az eredeti cím többértelműségét megőrizve: Bunyó a családdal)
központi problémái inkább a coming-of-age
filmeké: mennyiben jelenti a pankrátor-pálya a brit kamaszhősnő, nem pedig a
szülei/bátyjai álmát, hogyan kezdi ki felívelő karrierje szoros érzelmi
kapcsolatát a norwichi tornatermek tízfős közönségének gürcölő családjával (a
lányát piacosító apától a féltékeny fivérig) és főként miként birkózik meg
saját külsejének vélt/valós hátrányaival a sokmilliós amerikai showbiznisz
világában.
A vígjátékszínészként
ismert Stephen Merchant meglepő mennyiségű drámai konfliktust zsúfolt
szívmelengető karrier-vígjátéknak és sziporkázó WWE-reklámopusznak szánt
családi mozijába, és bár kidolgozni nem sikerült őket, a Családi bunyó legalább a problémafelvetés tekintetében durván kenterbe
veri az Adam Sandler/Will Ferrell-féle sportbohózatokat, nem beszélve a karakterrajzokról,
amelyek a bizarr téma ellenére sem engedtek a „karikatúrafigurák – helyzetkomikumban”
bazári csábításának. Miként a ringben zajló spandex-szappanoperák esetében, a
felszínen egyszerű sémák és látványos fordulatok mentén zajló népszórakoztatás
zajlik – a harsány legendaépítés mélyén azonban ugyanúgy valódi az összes
fájdalom.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|