|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziSztrájk a gyárbanGelencsér Gábor
En guerre – francia,
2018. Rendezte: Stéphane Brizé. Írta: Olivier Gorce és Stéphane Brizé. Kép:
Eric Dumont. Zene: Bertrand Blessing. Szereplők: Vincent Lindon (Amédéo),
Mélanie Rover (Mélanie), Jacques Borderie (Borderie). Gyártó: France 3 Cinema /
Nord-Ouest Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 113 perc.
A rendező előző filmje,
a szintén Vincent Lindon főszereplésével készült Mennyit ér egy ember még oldottabb hangon szólt a munkanélküliség
témájáról, mint a mostani. Az eredeti cím – Háborúban
– sugallatához méltó kérlelhetetlen dokudrámát látunk a dolgozók kilátástalan
küzdelméről. A sztrájk menetrendjében nincs semmi új: ígéretek, aztán azok
megszegése; hivatkozás a piaci nehézségekre; az állam mint taktikus közvetítő
fellépése; sztrájktörők, bomlasztás, belső ellentétek; végül az indulatok
elszabadulása, amelyre „jogos” válaszként léphet fel a „nyugodt” erő(szak). A
film egyik döbbenetes hatása, hogy mindez a 19. század óta mit sem változott,
legfeljebb globálissá vált, és a multi elleni küzdelem némi nemzeti színezetet
is nyer (a francia melósok egy német tulajdonú üzem bezárása ellen
tiltakoznak).
Erősebb azonban a film
érzelmi hatása, amely stílusából fakad. Az eredetiekhez összetéveszthetetlenül
hasonlatosak a sztrájkról szóló rekonstruált televíziós híradók – de az egész
film olyan, mintha híradósok kamerája rögzítette volna. Nehéz elképzelni, hogy
a szereplők előre kitalált helyzetekben előre megírt dialógusokat mondanának.
Valószínűleg nem is így történt, annyira kiszámíthatatlannak hat a jelenetek
dinamikája: mikor ki szólal meg, milyen irányba fordulnak az érvek, ki kivel
szikrázik össze. Vagy ha mégis, akkor ez kiváló dokumentarista
stílusérzékenységről tanúskodik. A szereplők közül mindenesetre csak a főhős, a
munkások hangadóját alakító színész profi, a többiek a saját (vezeték)nevükön
szerepelnek. A következetes stílust erősíti, hogy a történet szinte semmi
helyet nem hagy a magánéleti szálnak, az összes szereplőt csak társadalmi
ágensként látjuk működni. Egyedül a sztrájkvezér magánéletébe pillantunk bele –
épp nagyapai örömök érik –, ám ez kizárólag szimbolikus értelemben mélyíti el
karakterének súlyát: amennyire kiszámítható a sztrájk végkimenetele, annyira
váratlan vezetőjének a reakciója… Végül, de nem utolsó sorban nem lehet szó nélkül
elmenni amellett, mennyire hiányoznak a hasonló témájú – és erejű – hazai
filmek a kortárs kínálatból.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|