|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziColetteAlföldi Nóra
Colette – brit-amerikai,
2018. Rendezte: Wash Westmoreland. Írta: Richard Glatzer és Rebecca Lenkiewicz.
Kép: Giles Nuttgens. Zene: Thomas Adès. Szereplők: Keira Knightley (Colette),
Dominic West (Henry), Eleanor Tomlinson (Georgie Raoul-Duval), Aiysha Hart
(Polaire), Fiona Shaw (Sido). Gyártó: Killer Films / Number 9 Films.
Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos.
111 perc.
A nő szerepköreinek
újrafogalmazása és az ezzel kapcsolatos évszázadokon átívelő emancipációs
problematikák revíziója manapság a filmiparban is alapvetés. Dicséretes a
trend, és bár még mindig igen kevéske női rendező kap reflektorfényt, de legalább
már a férfi rendezők is újszerű lendülettel nyúlnak a csajos és egyéb gender teóriákat
pedzegető témák felé. A női közönséget kényeztetni általában kifizetődő, hiszen
a csajos-mozis összejövetelek aprópóján a barinőket is be lehet kalkulálni a
jegyeladásokba, főleg, ha a hölgyek egy olyan izgalmas ikon életéről szóló
filmel kényeztethetik magukat, mint amilyen a Colette.
A francia írónő életútja
ínyenc csemege, hiszen a belle époque
Párizsában, azon belül is a művészeti szalonok fülledt légkörében töltötte
ifjúságát, innen ruccant ki biszexuális kalandokra, alkalmanként férfiruhákat
hordott és általában véve neve egyet jelentett az extravagáns életstílussal.
Colette férje, Willy
amolyan író-vállalkozóként, saját neve alatt jelentette meg különböző szellemírók
anyagait, többek között nála 14 évvel fiatalabb felesége lányregényeit is. Wash
Westmoreland filmje részletesen és érzelmesen mesél kettejük hullámvölgyekkel
teli kapcsolatáról, hangulatosan festi meg a közeget, amelyben ez a két
ihletett ember élt és dolgozott, csodaszép szimbolika segítségével mesél a női
szerepvállalás kérdéseiről, és mindeközben arra is futja az energiájából, hogy odafigyeljen
egy női alkotó lelkivilágára és fejlődéstörténetére. Westmoreland mindemellett
zavarba ejtően zökkenőmentesen keni el azt a sok gender-kérdést, amelyet
felvet, épp ezért filmje túlságosan makulátlan ahhoz, hogy igazán szeretni
lehessen, eminens történetmesélő törekvései és hangulata miatt azonban
zavartalan mainstream moziélményt biztosít.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
