KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Heavy túra

Kovács Bálint

Hevi Reissu – finn, 2018. Rendezte: Juuso Laatio és Jukka Vidgren. Írta: Aleksi Puranen és Jari Olavi Rantala. Kép: Harri Raty. Zene: Lauri Porra. Szereplők: Johannes Holopainen (Turo), Samuli Jaskio (Lotvonen), Antti Heikkinen (Jynkky), Max Ovaska (Pasi), Minka Kuustonen (Miia). Gyártó: Umedia / FilmCamp / Mutant Koala Pictures. Forgalmazó: Hungaricom. Feliratos. 90 perc.

 

Két finn elsőfilmes leforgatta a South Park valamelyik teljesen elvetemült epizódját, élő szereplőkkel és néhány leölt rénszarvassal a főszerepben. Pedig a se istent, se ördögöt nem tisztelő South Parkot nem véletlenül rajzfilmként alkotta meg Trey Parker és Matt Stone: az animáció garantál egy elidegenítő réteget, amely révén a legvégletesebb túlzások is elfogadhatóbbak. Élőszereplős filmben jóval nehezebb el- és befogadhatóvá tenni a valószerű környezetben és formavilággal ábrázolt, de valószerűtlen eseményeket vagy figurákat. Márpedig a Heavy túra író-rendezői, Juuso Laatio és Jukka Vidgren pont erre vállalkoztak. És arra, hogy úgy parodizáljanak egy jelenséget, hogy az ennek ellenére egy percig se tűnjön nevetségesnek. Kisebb fajta csoda, hogy mindebben teljes sikerrel jártak.

A film közege a skandináv metálos szubkultúra, annak minden sztereotípiájával: a főszereplők egy 12 éve létező együttes tagjai, akik eddig sosem merészkedtek ki egyikük anyukájának pincéjéből, de most végre valódi színpadra állnának, már ha sikerül leküzdeniük a félelmeiket, na meg összehozni a bulit. És épp ez a „ha sikerül” az egész történet kulcsa: a Heavy túra azért működik, azért látni meg az emberit a folyamatosan kiröhögött hülyeségek mögött, mert a történet valójában mélyebbre megy az elborult halálmetálosok kifigurázásánál. Esendő, kigúnyolt, a magabiztosságot hírből sem ismerő, a saját álmaik megvalósításától félő, bátortalan kisemberek magára találásáról van itt szó szokatlan tálalásban. Ez szentesít minden eszközt, meg az alkotók szimpatikus öntörvényűsége: annyiszor lépik át a határokat a debil poénjaikkal, hogy ez már saját világot teremt, amelyben az infantilis és morbid humor a rendezőelv, így a normálisnak tartott emberek birodalma ezúttal szokatlannak tűnik, és ez egyszer a különcöknek jár a bátorító üdvrivalgás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14026