|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziÜvegHuber Zoltán
Glass – amerikai, 2019.
Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: West Dylan
Thordson. Szereplők: James McAvoy (Kevin), Bruce Willis (Dunn), Samuel L.
Jackson (Price), Sarah Paulson (Staple), Anya Taylor-Joy (Casey), Spencer Treat
Clark (Joseph). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.
Legutóbb már az is
váratlan fordulatnak számított, hogy M. Night Shyamalan szűk másfél évtized
után újra izgalmas filmet készített. A Széttörve
a szerzői életmű legszebb pillanatait idézve nemcsak a főszereplő identitását
zúzta apró darabokra, de a meghökkentő lezárással is sikerült nagyot dobnia. A plot twist ezredfordulós királya az
utolsó jelenettel megint a sztori kereteit értelmezte át, a narratív trükk
mégsem hatott öncélú, olcsó mutatványként. A személyiségváltós pszichothriller
a Sebezhetetlen képregényfilmes
világába helyezve nemcsak érdekes műfaji gellert kapott, de a képlékeny énkép
kérdését is új fénytörésbe helyezte. Shyamalan ráadásul produceri szempontból
is ügyeset húzott. A korábbi ötletek leporolásával a sikeres alapokon nyugvó
folytatás lehetősége mellett az író-rendező a tomboló szuperhős-mániára is
könnyedén rácsatlakozhatott.
Nem is csoda, hogy az
előzményfilmek jogait birtokló rivális stúdiók elhúzódó viták nélkül
rábólintottak a vonzó keresztezésre. Egy saját bejáratú szuperhősös univerzum
ma mindennél értékesebb, Shyamalan portékája így kellően vonzónak tűnhetett. A
reménykeltő előzmények után a trilógiává bővült kisrealista szuperhős-eposz
zárása mégsem tud felnőni a magasabb elvárásokhoz. Shyamalan mintha maga is
megrettenne a birtokában lévő potenciáltól, a szárnyaló ambíciók ellenére sem
igazán tud mit kezdeni a figuráival. Hiába tereli őket egy fedél alá és szab
három napos mesebeli határidőt, az újrázott eredettörténet bántóan túlbeszélt
és következetlen. Shyamalan mindenáron a szuperhős-jelenségről szeretett volna
valami feltűnően érvényeset és aktuálisat mondani. Azonban a szerző
karakter-központú, végig földközelben tartott megközelítése még úgy is
becsülendő, ha a napfényre tartó metahősei végül a bevett közhelyek és
vulgáresztétikai eszmefuttatások kaotikus alagsori folyosóin ragadnak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|