|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziUn homme presséKovács Kata
Un homme pressé –
francia, 2018. Rendezte: Hervé Mimran. Írta: Christian Streiff könyve alapján Hélène
Fillières és Hervé Mimran. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Balmorhea. Szereplők:
Fabrice Luchini (Wapler), Leila Bekhti (Jeanne), Rebecca Marder (Julia), Igor
Gotesman (Vincent), Yves Jacques (Eric). Gyártó: Albertine Productions /
Gaumont. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
100 perc.
A színészi pályán
majdnem ötven éve, tinédzserként, Eric Rohmer mellett induló Fabrice Luchini
mára a franciák legendás nagyágyúja, kiváló komikus, akit hazájában a
filmvászonról épp olyan jól ismernek, mint a színpadról. Hozzánk utoljára a Párizs császára, A házban és a Gemma Bovery
hozta el. Mostani szerepe lehetne akár pályaösszefoglaló is: a történet elején
a komoly autógyáros, Alain Wapler – a Peugeot-vezér Christian Streiff memoárja
nyomán – életveszélyes stroke-ot kap, beszédközpontja súlyosan megsérül,
afáziás lesz, így kénytelen otthagyni pazar karrierjét és évek óta sivár
magánéletében, no meg a Casablanca
újra- és újranézésében reményt találni. A Luchini alakításaiból jól ismert,
kissé különc, kótyagos, meg nem értett figurát meglehetősen unalmas narratív
megoldások mozgatják: hősünk logopédusa személyében támogatóra, kutyájában
hűséges társra lel, elhanyagolt és mélyen megbántott lányával is békét köt.
Az író-rendező Hervé
Mimran (Szerelmem New York) filmje
elsősorban a – fordításban javarészt elvesző – kimunkált nyelvi humorra épít. A
könnyed hangnem, a lazán felvázolt, ám néhol indokolatlanul bő lére eresztett
mellékszálak és az egymást érő zenés montázsok mind Luchini színészi
bravúrjának engednek teret, bár a sokadik átöltözést és félrebeszélést már ő is
csak üres rutinból oldja meg. Hiába szól a film a testét és az elméjét
összehangolni képtelen értelmiségi vívódásáról, a kimunkált expozíciót csak egy
banális újrakezdés-történet követi, ahol Luchini félszívvel eljátszott,
kényszernyugdíjazott vezérigazgatója leginkább félnótás autókereskedőnek
látszik, és még az újjászületést szimbolizáló zarándoklat is inkább tűnik
bakancsreklámnak, mint katarzis-katalizátornak.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
