|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziKafarnaumTeszár Dávid
Capharnaüm – libanoni, 2018.
Rendezte: Nadine Labaki. Írta: Nadine Labaki, Jihad Hojaily és Georges Khabbaz.
Kép: Christopher Aoun. Zene: Khaled Mouzanar. Szereplők: Zain Al Rafeea (Zain),
Yordanos Shiferaw (Rahil), Kawtar Al Haddad (Souad), Boluwatife Bankole
(Yonas). Gyártó: Mooz Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 121 perc.
A libanoni Nadine Labaki
videóklipek és reklámfilmek készítésével kezdte a pályafutását, nagyjátékfilmes
rendezőként 2007-ben mutatkozott be: az itthon is forgalmazott Karamell egy kedélyes romantikus komédia
volt öt bejrúti nővel a főszerepben. A közel-keleti női sorsok bemutatására
fókuszált az És most merre? (2011) Lüszisztraté-variációja is, amely énekes
betétekkel egészítette ki az alkotás továbbra is könnyed, humoros alaptónusát.
Legfrissebb munkája, a Kafarnaum
témájában és hangnemében radikális váltást, a számtalan nemzetközi elismerés
(köztük a Zsűri díja Cannes-ban) pedig markáns kvantumugrást jelez a rendezőnő
életművében: nők helyett most egy 12 éves kisfiú, Zain hétköznapjait
kísérhetjük figyelemmel, míg a kulcsszó önfeledt kacérkodás és derű helyett a
mélyszegénységből fakadó kilátástalanság és reményvesztettség lesz.
A bejrúti nyomornegyedbe
kalauzoló, ólomsúlyú mozi dokumentarista igénnyel készült (az amatőr szereplők
filmbéli és valóságos élete alig különbözik, a főszereplő gyermek egy szíriai
menekült), amelyben egy rendhagyó bírósági ügy ad lehetőséget arra, hogy
múltbéli visszapillantásokon keresztül képet kapjunk Zain és nincstelen
családja életéről. A bénító erejű tudatlanság okán („minek mennél iskolába,
fiam?” – így az apafigura) zérus kitörési lehetőséggel rendelkező kisfiú hatalmas akaraterővel és talpraesettséggel igyekszik túlélni
a pokoli körülmények ellenére, nagy szeretettel óvja a kishúgát a
gyermekházasságtól és még akkor is helytáll, amikor egy csecsemő felügyeletével
bízzák meg, miután elszökött otthonról. Labaki szívszorító melodrámáját egyik
oldalról a túlzsúfoltság (behozza az illegális bevándorlás és az
emberkereskedelem témáját is), másik oldalról a bombasztikus nagyotmondás
fenyegeti (lásd a tévés betelefonálást), mégis működik. Ez nagyrészt annak
köszönhető, hogy a direktor nem áldozza be a Kafarnaumot az aktivista message
movie-k oltárán, és ebben egy olyan hiteles személy (egyúttal
casting-telitalálat) segíti, mint a gyakorlatilag önmagát alakító főszereplő
Zain Al Rafeea.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|