|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziBérgyilkost fogadtamKovács Patrik
Dead
in a Week: Or Your Money Back – brit, 2018. Rendezte és írta: Tom Edmunds. Kép:
Luke Bryant. Zene: Guy Garvey. Szereplők: Aneurin Barnard (William), Tom
Wilkinson (Leslie), Freya Mavor (Ellie), Christopher Eccleston (Harvey).
Gyártó: Guild of Assassins, Rather Good Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 90 perc.
Nem
csoda, hogy Aki Kaurismäki negyedszázada készült fekete komédiája, a Bérgyilkost fogadtam megihlette a fiatal
rendezőgenerációt, hiszen már az eredeti darab is különböző eredetű
inspirációkra épül: Bresson és Melville hűvös, egzisztencialista tapintású
munkái, de még inkább Irving Lerner Murder
by Contract című, méltatlanul elfeledett – sok tekintetben pionír
szellemiségű – film noirja tekinthető közvetlen elődjének. Hőse, a
munkahelyéről frissen elbocsátott fiatalember öngyilkosságra szánja el magát,
ám mivel kísérletei sorra csődöt mondanak, úgy dönt, sokat próbált hivatásosra
bízza a feladatot. A kiszemelt bérgyilkos azonban tipikus balfácánnak bizonyul,
de ha mindez nem volna elég, az ifjú áldozatjelölt időközben meggondolja magát,
ugyanis belehabarodik egy virágárusnőbe. Kaurismäki minimalista, angolosan
rideg vígjátéka felforgatja a bérgyilkos-tematika ok-okozati rendjét és gúnyt
űz megcementesedett kliséiből is. Ugyanerre vállalkozik az elsőfilmes Tom
Edmunds azonos címen futó remake-je is, ám egész más stíluseszközökkel.
Edmunds
ugyan a nyitányban jóval nagyobb teret szentel az egzisztencialista
szorongásélmény és a halálkultusz kifejtésének, mint Kaurismäki (még Camus-re
is nyílt utalást tesz), és az öngyilkossági kísérletek kivitelezése is színes
ötletkavalkád, ám a debütáns rendező hosszú távon mégis kevesebbet profitál az
alaphelyzetből: miután a konfliktus tetőfokára hág, s a főhős, William
megütközik a bérgyilkossal, Edmunds az abszurd bűnkomédiát hollywoodiánus
akcióthrillerre cseréli. Ennél is problémásabb, hogy a Bérgyilkost fogadtam végül tragikus hőssé emeli az eredeti mozi átkos
sorsú, de szánalomra méltó, a véletlen hálójában vergődő figuráit; nem is
rugaszkodhatna tehát messzebb Kaurismäki elképzeléseitől, valamint a játékidő
első – minden tekintetben kiváló – háromnegyed órájától.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|