|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA bűnösPethő Réka
Den
skyldige – dán, 2018. Rendezte és írta: Gustav Möller. Kép: Jasper Spanning.
Zene: Carl Coleman és Caspar Hesselager. Szereplők: Jakob Cedergren (Asger
Holm). Gyártó: Nordisk Film Productions / Spring. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 85 perc.
A
klausztrofób, egy helyszínes thrillerek sikerének az a kulcsa, hogy fenn
tudja-e tartani az érdeklődésünket a játékidő teljes hosszára kizárólag a
szereplők közti párbeszéddel. Ezt a tematikát jellemzően párkapcsolati témákat
feszegető drámák (Blue Jay, A nő másik
arca, Tegnap éjjel) és thrillerek alkalmazzák sikerrel. A Locke-ot idéző A bűnös mindössze egyetlen (látható) szereplővel és két erős, bár
kiszámítható fordulattal is feszültséggel teli, izgalmas thrillert teremt. A
film másfél órája alatt mindössze egy rendőrségi segélyhívó vonal végén ülő tiszt,
Asger Holm látható. A férfihez befut egy hívás, amelyből néhány kérdés után
kiderül, a telefonáló nőt elrabolták, és miközben hívását azzal álcázza
elrablójának, hogy a gyermekét nyugtatja meg, igyekszik jelezni a rendőrségnek
a vészhelyzetet. A főhős igen-nem kérdésekkel próbál minél több információhoz
jutni a nő helyzetéről, majd a telefonban található GPS segítségével szerez pár
támpontot, ám a környéken járőröző rendőrök így sem tudják megtalálni a
mozgásban lévő járművet. Asger mégsem hagyja annyiban a dolgot, makacsul
mindent megtesz, hogy előrébb lépjen az ügyben – és mint fokról-fokra kiderül,
erre hivatástudatán túl személyes oka is van.
A dán
Gustav Möller első nagyjátékfilmje talán azért működik jól, mert a rendező
kiválóan eltalálta az arányokat a közeg megteremtésekor. Rögtön a film elején
ízelítőt kapunk belőle, milyen sajátos gondolkodást követel kizárólag hallás
alapján megítélni a vonal másik végén zajló helyzet súlyosságát: mint például a
sürgősen mentőt követelő lány hívásakor, akivel mindössze annyi történt, hogy
félrészegen elesett a biciklivel. Ahogy haladunk előre a történetben, a
szorongató érzés egyre erősebb lesz, és mind jobban várunk rá, hadd pillantsuk
meg végre, mi történik a telefon másik végén. De ahogy Asgernek, úgy nekünk sem
lesz erre lehetőségünk, ám így sem vesszük le a szemünket egy pillanatra sem a
vászonról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|