KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A végzet órája

Kránicz Bence

The House with a Clock in its Walls – amerikai, 2018. Rendezte: Eli Roth. Írta: John Bellairs regényéből Eric Kripke. Kép: Rogier Stoffers. Zene: Nathan Barr. Szereplők: Jack Black (Jonathan), Cate Blanchett (Florence), Owen Vaccaro (Lewis), Kyle MacLachlan (Izard), Renée Elise Goldsberry (Selena). Gyártó: Amblin Entertainment / Mythology Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 105 perc.

 

A Harry Potter nélküli Harry Potter-filmeket sorjázó ínséges időkben, a Tim Burton-féle Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei és Lev Grossman pszichés problémákkal küzdő mágusgyerekekről szóló regényének (A varázslók) elkerülhetetlen sorozatadaptációja után előkerült a fiók mélyéről John Bellairs hetvenes években megjelent meséje is. A képzeletbeli középnyugati kisvárosba, New Zebedee-be helyezett, 1948-ban játszódó történet eredetileg is erőteljesen épített a nosztalgiára: hősei a második világháború szörnyű emlékétől szabadulnának, varázslattal gyógyítva a nagyon is valós sebeket.

Az idei filmváltozatból éppen a világháborús traumafeldolgozás témáját lúgozták ki a családbarát megközelítés kedvéért. A férjét és gyerekét gyászoló boszorkány, Mrs. Zimmermann és az idő kerekét akár egy Fekete-erdei démonnal kötött paktum árán is visszafordító Isaac Izard háttere is vázlatos marad, ahogy a főhős, a kis Lewis Barnavelt árvasága sem különösebben érdekli Eli Roth rendezőt. Nem meglepő, hogy a vérben tapicskoló horrorfilmek (Motel, Green Inferno) lelkes kismesterét alacsonyabb korhatár mellett is a szörnypark megelevenítése izgatta. Ezen a téren A végzet órája nem is okoz csalódást: változatos és szórakoztató rémségeket kínál pépeset hányó dísztököktől életre kelő játékbaba-seregen át egy William Snakespeare nevű óriáskígyóig. Mégsem a monstrumok, hanem a remek formában bohóckodó Jack Black és Cate Blanchett lelkesítik át a szinte végig ugyanabban az ódon, gótikus házban játszódó kamarafantasyt, új család esélyét kínálva a kevésbé emlékezetes gyerekhősnek. Roth végül Bellairshez vagy éppen a Wonderstruckot jegyző Todd Hayneshez hasonlóan a háború előtti Amerika olcsó, de apró csodákkal teli cirkuszi világa előtt rója le tiszteletét, ez a szeretetteljes viszony pedig A végzet órájának is kölcsönöz némi bájt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13862