|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziVictor CrowleyHegedüs Márk Sebestyén
Victor
Crowley – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Adam Green. Kép: Jan-Michael Losada.
Zene: Jason Akers és Sam Ewing. Szereplők: Parry Shen (Andrew), Laura Ortiz
(Rose), Dave Sheridan (Dillon), Krystal Joy Brown (Sabrina), Kane Hodder
(Crowley). Gyártó: ArieScope Pictures. Forgalmazó: Wolf Films. Feliratos. 83 perc.
Mi
sem állhatna távolabb a Démonok között
vértelenül is véresen komoly világépítésétől, mint az önfeledt Hatchet-franchise, amelynek rejtélyes
módon éppen a negyedik része, a Victor
Crowley jutott el elsőként a magyar mozikba. A filmkészítés peremvidékéről
támadó Hatchet-filmek az 1990-es évek
második felében felfutó posztmodern neo-slasher megkésett vadhajtásai voltak, a
sorozat szülőatyja, Adam Green azonban nem a Wes Craven nevével fémjelzett
játékos műfaji kommentárok mintájára, sokkal inkább a rajongói tiszteletadás
nevében elevenítette fel az 1980-as évek vérben tocsogó hőskorszakát. A 2006-os
Hatchet és két folytatása fésületlen
humorral operáló pastiche-filmek
voltak, melyek egyre komikusabbá fokozott erőszakjelenetekkel és horrorlegendák
(Kane Hodder, Robert Englund, Tony Todd) szerepeltetésével állítottak emléket a
műfaj kétes értékű klasszikusainak.
Az
eredeti trilógia után azonban a negyedik résszel határvonalhoz érkezett a
sorozat. Ami már 12 évvel ezelőtt is idejétmúlt volt, az mára, a fontoskodó
presztízshorrorok korában végérvényesen azzá vált – így aztán Green a komikus
és undorkeltő elemek felerősítése mellett döntött, hangsúlyosabban idézőjelbe
téve ezzel a filmet. A mérleg nyelve egyértelműen az ironikus zsánerparódia
felé billen: eluralják a narratívát a verbális poénok és a gross out-vígjátékokat idéző mozzanatok, valamint nagyobb szerephez
jutnak a Sikoly-filmeket idéző
önreflektív gegek is. A cselekményben központi szerepe lesz például egy csapat
amatőrfilmesnek, akiknek az az álma, hogy alacsony költségvetésű horrorfilmet
készítenek a legendássá vált mészárlásról, persze csak addig, amíg az egyik
szereplő nem közli velük, hogy Hollywoodban már öt különböző Victor
Crowley-mozit forgatnak egyszerre – szellemes kommentárját adva ezzel az éppen
aktuális hollywoodi franchise-őrületnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|