|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA néma forradalomSoós Tamás Dénes
Das
schweigende Klassenzimmer – német, 2018. Rendezte és írta: Lars Kraume
(Dietrich Garstka regényéből). Kép: Jens Harant. Zene: Christoph Kaiser és
Julian Maas. Szereplők: Leonard Scheicher (Theo), Tom Gramenz (Kurt), Lena
Klenke (Lena), Ronald Zehrfeld (Hermann Lemke). Gyártó: Cross Akzente Film- und
Fernsehproduktion / Studiocanal Film / Zero One Film / ZDF. Forgalmazó:
Mozinet. Szinkronizált/feliratos. 111
perc.
Amikor
a szavak megbízhatatlanná válnak, lázadni leghatékonyabban a csenddel lehet.
Deák Kristóf egy Oscar-díjas kisfilmet (Mindenki),
Lars Kraume pedig egy magyar érdekeltségű történelemfilmet épített erre a
gondolatra. Az állam Fritz Bauer ellen
rendezője ezúttal egy lábjegyzetet húz elő az 50-es évekbeli Németország
történelméből: két sztálinvárosi kamasz egy nyugatnémet moziba átszökve értesül
róla, hogy Budapesten szovjetellenes felkelés zajlik, és az iskolában kétperces
csenddel adóznak az ‘56-os halottak emlékének.
Kraume
számunkra ismerős sémákat mozgat: A Pál
utcai fiúk serdülőkori heroizmusába a Mephisto
kollaborációs-erkölcsi dilemmáit vegyíti, de az említettek művészi ambícióját
nélkülözi. A néma forradalom az
elgondolkodtatást, kísérletezést míves, középutas szórakoztatásra cserélő
művészmozik igényeit elégíti ki – a pátoszos fináléig a jelentős aránytévesztés
nélkül. A vonalvezetés ízig-vérig klasszikus, de az alapanyag drámailag sűrű, a
szereposztás telitalálatos (a frissen felfedezett Leonard Scheicher egyenest a
németek Vecsei Miklósa), a történet pedig meglepően érzékeny a mai
áthallásokra. Az elfajuló diákcsíny nemcsak a szocializmus szűrt levegőjében,
de a politikailag megosztott, kortárs Kelet-Európában is húsba vágó kérdésekkel
szembesít elvhűségről, árulásról, külföldre költözésről.
Kraume
a jellemeket, a kommunista Júdást, az idealista igazgatót, a meleg anarchistát
fekete és fehér ecsetvonásokkal festi meg, de a felmerülő konfliktusokat – még
az elcsépelten induló, de az árulás-tematikába szépen belesimuló szerelmi
háromszöget is – jelentékeny drámai erővel ruházza fel. Ha a Holt költők társaságából kölcsönzött
csúcsponton így nem is, azon már könnyen megrendülhetünk, milyen
kérlelhetetlenül zúz szét barátságokat a politika, kényszerít megalkuvásra a
túlélési ösztön, vagy téved el egy kamasz a propaganda – és, ha úgy tetszik, az
álhírek – özönében. A fiúk sorsfordító döntését okosan az öröklött traumák, az
apák bűnének fényében is megvizsgáló Néma
forradalom biztonsági játék ugyan, de annak felettébb izgalmas, mert valós
alapokon nyugvó története, úgy tűnik, sajnálatosan időtálló.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|