|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz én hősömSándor Anna
Le
retour du héros – francia, 2018. Rendezte: Laurent Tirard. Írta: Gregoire
Vigneron, Declan May és Laurent Tirard. Kép: Guillaume Schiffman. Zene: Mathieu
Lamboley. Szereplők: Jean Dujardin (Neuville), Mélanie Laurent (Elisabeth),
Noémie Merlant (Pauline), Christophe Montenez (Nicolas). Gyártó: JD Prod /
Studio Canal / Nexus Factory. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 90 perc.
Durván
általánosítva a vígjátékokkal gyakran az a probléma, hogy nincs meg a
forgatókönyvben az a plusz munka, amitől a humor szellemes lesz. Ami
összetettebb, mint a puszta jellem- vagy helyzetkomikum, túlmutat az olcsó
nyelvi humoron és nem igyekszik altesti poénokkal megúszni az igényes
szórakoztatás feladatát. Időnként azonban szembejönnek olyan darabok, amelyeknek
az arányai tökéletesek, ahol a gondosan felépített karakterek és a bennük
kódolt feszültségek jó ritmusban adagolt konfliktusokban gerjednek össze, és a
nézőtéren felhangzik az önfeledt nevetés. Mint például az Az én hősöm.
A
napóleoni háborúk idején a francia vidéki arisztokrata család kisebbik lánya,
Pauline kezét megkéri a magabiztos és sármos Neuville kapitány. Csakhogy amint
a lány igent mond, a kapitánynak el kell mennie háborúba, és hiába ígéri, hogy
minden nap írni fog, egy sor sem érkezik felőle. Az idősebb lány, Elizabeth
sejti, hogy a link kapitány azonnal elfelejtette a húgát, ezért amikor Pauline
belebetegszik a bánatba, elkezd Neuville nevében leveleket írni a testvérének:
egyre vadregényesebb kalandokban ábrázolja a férfit, mígnem a kapitány egyszer
csak lerongyolódva, dezertőrként hazatér. Ekkor Elizabeth-nek választania kell,
hogy lelepleződik vagy tovább asszisztál a hazugsághoz.
A
francia vígjátékokon és családi filmeken edződött Laurent Tirard
forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzi a filmet, így az elismerés jó
része őt illeti - különösen azért, hogy a képes volt úgy az emberi esendőségre
és jellemhibákra koncentrálni, hogy egy pillanatra sem lesz cinikus vagy
gúnyos. Sem pedig giccses, mert amikor éppen túlcsordulna a romantika,
valamilyen frappáns fordulattal fájdalommentesen kijózanítja a nézőjét. Ráadásul
a Neuville-t és Elizabethet alakító Jean Dujardin és Mélanie Laurent kettőse is
remek: amellett, hogy mindkét szerep jutalomjáték, a két színész szinte vibrál
együtt a vásznon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|