|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziNem vagyok sorozatgyilkosPethő Réka
I am not a Serial Killer
– brit-ír, 2016. Rendezte: Billy O’Brien. Írta: Dan Wells regényéből
Christopher Hyde és Billy O’Brien. Kép: Robbie Ryan. Zene: Asrian Johnston.
Szereplők: Max Records (John), Christopher Lloyd (Crowley), Laura Fraser
(April), Karl Geary (Neblin), Jennifer Brandstorm (Anya). Gyártó: Level 5 Films
/ Floodland Pictures / Fantastic Films. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 104 perc.
Látszólag egy békés,
hetvenes évekbeli kisvárosban indul a történet, amelyről hamar kiderül, hogy se
nem hetvenes évekbeli, se nem békés: épp egy bizarr haláleset után
tevékenykednek a mentősök, ahol a széttrancsírozott hullából még kiesik egy
szerv, mielőtt be tudnák tolni a mentőkocsiba. Kamaszhősünk, a frissen
szociopatának diagnosztizált John annyira fél a benne rejtőző sorozatgyilkostól
(mint terapeutájával is közli, bizony minden alapvető tulajdonsággal
rendelkezik), hogy a rémisztő trancsírozó nyomába ered. A gyilkosról hamar
kiderül, hogy nem az, akire számított, John pedig szorgalmasan követni kezdi a
munkásságát: eleinte nem teljesen egyértelmű, hogy élvezetből, unalomból, vagy
mert szeretné leleplezni. A thriller azután horrorba csap át, a főhős pedig
leszáll jellegzetes kisvárosi biciklijéről és maga is akcióba lép.
A kisköltségvetésű,
közepesen lassú és közepesen gusztustalan Nem
vagyok sorozatgyilkos Dan Wells azonos című regényéből készült 2016-ban:
sok pontján látszik, hogy szeretett volna klasszikus lenni, ám erre legfőbb
eszköze az volt, hogy megpróbálta minél több ponton megidézni a Donnie Darkót. William Blake idézetek
hangzanak el, és olyan bölcsességek, mint hogy „az emberek általában más
dolgoktól félnek, nem saját tetteiktől”, kapunk súlyos apa-konfliktust,
gúnyolódó osztálytársakat, és a pszichológussal randizni kezdő anyát, ám talán éppen
a rengeteg klisé miatt John szembenézése saját Mr. Hyde-jával nem hozza el az
igazi katarzist. Hiába a retro környezet, a következetesen felépített
zenehasználattal és képi világgal, a szatirikus gegek és a sok-sok utalás, a
túl sok külsőség nem használt a filmnek, amelyben leginkább a főszerepeket
játszó két színész, Max Records és Christopher Lloyd játéka jelent élvezetet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|