|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziFérfiak fecskébenKránicz Bence
Swimming with Men –
brit, 2018. Rendezte: Oliver Parker. Írta: Aschlin Ditta. Kép: David Raedeker.
Zene: Charlie Mole. Szereplők: Rob Brydon (Eric), Rupert Graves (Luke), Jim
Carter (Ted), Daniel Mays (Colin), Adeel Akhtar (Kurt). Gyártó: Met Film
Production / Dignity Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 96 perc.
Egyre gyakrabban lehet hallani,
hogy a mozgalommá terebélyesedett #metoo-kampánytól a tisztességes férfiak is
zavarba jöttek. Nem tudják – nem tudjuk –, mi fér bele az ismerkedésnél vagy a
munkahelyen, hogyan is kellene kommunikálni a nőkkel. Noha épeszű emberként
viszonylag könnyű felülkerekedni ezeken a problémákon, sejthető volt, hogy a
szórakoztatóipar megragadja a lehetőséget a bús férfiak panaszainak tolmácsolására.
Erre hivatott a találó magyar címet kapott Férfiak
fecskében is: a főhős, Eric igazi bús férfi, aki könyvelői munkájában
rémesen érzi magát, és a feleségével sem találja a közös hangot. Végül
elköltözik otthonról, és csatlakozik a környékbeli uszodában szerveződő amatőr
szinkronúszók bumfordi férfiközösségéhez, ahol végre barátokra és békére
lelhet.
Oliver Parker sokoldalú
kismesterként rendezett már több Oscar Wilde-adaptációt, vásári tinivígjátékot
(St. Trinian’s – Nem apácazárda) és
krimit Orson Wellesről (A sötétség ideje),
most pedig megbízhatóan vezényelte le A
nagy úszás című, ugyancsak bemutatás előtt álló francia film remake-jét,
amely voltaképpen maga is az Alul semmi
átirata, sztriptíztánc helyett szinkronúszással és csóró melósok helyett
életunt középosztálybeliekkel. A kör tehát bezárult, visszatértünk Angliába, és
ha már ott vagyunk, a szereplők között észrevehetjük a Sherlock, a Csillagpor
vagy a Szerelmes Shakespeare egy-egy
rokonszenves epizodistáját. A nagy megmérettetés felé tartó sportfilmes
dramaturgia és a jópofa figurák kis történetei fájdalommentesen úsztatják át a
nézőt a másfél órás játékidőn. Árnyalt jellemrajzok, váratlan fordulatok vagy
bármiféle képi ötlet hiányában a Férfiak
fecskében leginkább mégis a szorongó és bűntudatos fehér férfiak
apológiájának tűnik, amellyel pont annyira vagyunk szolidárisak, mint a
medencében bukfencezgető baráti társasággal: csinálják csak, de mi inkább a
másik sávban úszunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|