|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
DVDBérgyilkos MaryPápai Zsolt
Proud Mary – amerikai,
2018. Rendezte: Babak Najafi. Szereplők: Taraji P. Henson, Billy Brown, Danny
Glover. Forgalmazó: Sony. 90 perc.
Voltaképp nem is olyan
rossz ötlet: elkészíteni a Leon, a profi
kortársi blaxploitation-imitációját, mégpedig a nemek fordított leosztásával,
bérgyilkosnővel és kissráccal. A Bérgyilkos
Mary azonban az alapkoncepcióján túl semmi izgalmassággal nem szolgál, ha
csak a klasszikus forgatókönyvírói direkciók gátlástalan semmibevételét jelentő
megoldásokat nem tekintjük meglepetéseknek. Babak Najafi direktor
középkategóriás akciózó (Támadás a Fehér
Ház ellen 2.), akit a harci dobok hangja hoz csak lázba, a dramaturgiai
finomhangolás nem érdekli, következésképpen a szituációk elrajzoltak a
filmjében, az okok és okozatok sokszor érthetetlenek, a figurák motivációja
pedig kifejtetlen, és egyáltalán: van valami perverzitás abban, hogy a hősnő
megöl egy férfit, majd gondjaiba veszi áldozata gyerekét, hogy aztán,
regimentnyi ember legyilkolása után, végül mosolyogva távozzon vele a
nagyszabású fináléban. Közel kilencven éve hasonló alapsztorival dolgozott – és
vallott kudarcot – a gengszterműfaj egyik szülőatyja, a többek között A közellenséget jegyző, kiváló William
A. Wellman életműve egyik leggyengébb darabjában, a Hatchet Manben. A Bérgyilkos
Mary azonban nem csak ezt a filmet idézi meg, hanem egész szakajtónyi
gengszterklasszikust, A Keresztapától kezdve A közellenségig (lásd például az
Oidipusz-konfliktust és a leszámolást a pótapával). Miután a cselekmény
fordulatai idővel egyre érdektelenebbek, a rejtvényfejtés izgalmát csupán az
intertextek helyének detektálása jelentheti a néző számára. Pusztán emiatt
viszont nem érdemes megnézni a filmet.
Extrák: Kisfilmek a Bérgyilkos Mary megszületéséről.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|