|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziBosszúállók: Végtelen háború Lichter Péter
(Avengers: Infinity War) – amerikai, 2018. Rendezte: Anthony Russo – Joe Russo. Írta: Christopher Markus. Kép:
Trent Opaloch. Zene: Alan Silvestri. Szereplők:
Robert
Downey Jr (Vasember), Chris Hemsworth (Thor), Mark Ruffalo (Hulk), Chris Evans (Amerika
Kapitány), Scarlett Johansson (Fekete Özvegy), Benedict Cumberbatch (Dr
Strange), Chadwick Boseman (Fekete Párduc). Tom Holland (Pókember). Gyártó: Marvel. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 149 perc.
A kortárs hollywoodi
film tájképét tagadhatatlanul a képregényeposzok monstrumai uralják. A filmpiac
talán soha nem volt ennyire kockázatkerülő, mint manapság: a jól bejáratott
receptek alapján előfőzött szuperhősfilmek tulajdonképpen a tévésorozatok
logikája alapján készülnek és működnek – a rendezők itt tulajdonképpen
felcserélhető bérmunkások, a forgatókönyveket pedig szoftverek is írhatnák. A
Marvel-univerzum véges számú hősalakja végtelen számú felállásban
összekombinálható: a szereplők gigászi musicalszínpadként használják a
filmeket, a tánc- és énekbetéteknek megfelelő akcióorgiák fogják össze az egyre
inkább kínos ürügyként szolgáló történeteket.
Ennek az eddigi
leggrandiózusabb példája az Avengers-filmek legfrissebb darabja. Talán még
Robert Altman is megirigyelné ezt a szereplőparádét: legalább két tucat
központi karakter és féltucat cselekményszál próbálja összefogni az
akciószekvenciák turbóattrakcióit. A történet amúgy az eddigi sztorik
megismétlése, vagy legalábbis variációja: az ultragonosz Thanos a fél
univerzumot el akarja pusztítani, ehhez pedig hat darab kulcsfontosságú követ
kell megszereznie. A Bosszúállók több külső Marvel-szereplővel (például Peter
Quill és bandája, illetve a Fekete Párduc és a Pókember) kiegészülve
kombinatorikusan ismétlődő csetepatékon keresztül próbálják ezt megakadályozni.
A két és félórás film a pornódramaturgia révén egy idő után a totális
fásultságba kergeti a nézőt, az újabb és újabb akciójelenetek helyett akár
absztraktfilmeket is bevághatnának. (Igazándiból a felnőtt-infantilizmusba
mártott ironikus humor tudja fenntartani a figyelmet.) Ám a film befejezése,
egy rendes tévésorozathoz illően egy jól irányzott cliffhangerrel ér véget, ami
csak akkor éri váratlanul a nézőt, ha önálló mozifilmként tekint rá: akkor még
meglepően drámainak is lehetne nevezni a lezárást.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|