|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziTéli fivérekBenke Attila
Vinterbrødre – dán, 2017. Írta és rendezte: Hlynur Palmason. Kép: Maria von Hausswolff. Zene: Toke Brorson Odin. Szereplők: Elliott Crosset Hove (Emil), Simon Sears (Johan), Lars Mikkelsen (Carl), Victoria Carmen Sonne (Anna). Gyártó: Masterplan Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 94 perc. A kétezres évektől a skandináv
filmek sikertörténetéről beszélhetünk. Számos remek dráma (Ádám almái, A vadászat),
szatíra (Egy galamb leült egy ágra, hogy
tűnődjön a létezésről, Férfiak és
csirkék) vagy éppen jéghideg műfajfilm (Engedj
be!, Fácángyilkosok) származik a
térségből. Igaz, a tavaly bemutatott Hóember
és az Emlékszem rád elmaradtak a
várakozástól, és a legújabb dán csömörfilm, a Téli fivérek is inkább szabályt erősítő kivétel. Az elsőfilmes
Hlynur Palmason művének főszereplője az örökgyerek Emil, aki fivérével,
Johannal dolgozik egy isten háta mögötti bányában. Az elszigeteltség és a zord
időjárás pedig a lelkeket is kikezdi, mert a sehová sem tartó életére lassan
ráeszmélő infantilis Emil ön- és közveszélyessé válik, többek között saját
gyártású szeszes itala miatt.
Palmason
filmjének elvitathatatlan erénye a zajos, sötét, havas-saras földmély, valamint
a nyirkos bányavidék atmoszférája, amelyet Maria von Hausswolff szürreális
víziókba hajló expresszív képei és Toke Brorson hátborzongató ambient zenéje teremtenek meg. Ez a
nyomasztó és félelmetes környezet kiváló terep lenne egy thrillerhez vagy
horrorfilmhez, de Palmason ehelyett Emil lelki világát próbálja bemutatni a
szétfutó sztoriban.
A Téli fivérek az elsőfilmek tipikus
hibáit hordozza magán. Palmason didaktikus és túl sokat markol, behozza az
apakomplexus, a testvérviszály, a beteljesületlen szerelem, sőt még az
osztályharc témáit is, azonban nem tudja összerántani mindezeket erős
történetté. Ráadásul a túlnyújtott, sokszor értelmezhetetlen jelenetek miatt
Emil inkább idegesítő, semmint azonosulásra méltó antihős. Így aztán a Téli fivérek inkább az elszalasztott
lehetőségek filmje. A levegőben lógó szürreális finálé akár egy Alejandro
Jodorowsky-féle pszichedelikus tripbe
is beleillene, de a mű egészét tekintve inkább az alkotói bizonytalanság
szimptómája.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
