|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziBosszúvágyHuber Zoltán
Death Wish – amerikai,
2018. Rendezte: Eli Roth. Írta: Brian Garfield regényéből Joe Carnahan. Kép:
Rogier Stoffers. Zene: Ludwig Göransson. Szereplők: Bruce Willis (Kersey), Dean
Norris (Raines), Beau Knapp (Knox), Vincent D’Onofrio (Frank), Elisabeth Shue
(Lucy). Gyártó: Cave 76 / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 108 perc.
Bár az
igazságszolgáltatást önkényesen saját hatáskörébe utaló magányos fehér férfi
mítosza a kezdetek óta organikus része az amerikai identitásnak, a lőporos népmese
lecsupaszított, fasisztoid elhajlású nagyvárosi variánsa a hetvenes évek
zűrzavarának terméke a Piszkos Harry-szériától a Bosszúvágy-filmekig. A Watergate-botrány és az elszabaduló bűnözési
hullám csúcsán Paul Kersey 1974-es hadjárata fikciós szorongásoldóként
működött. A felesleges szájtépés és politikai kavarás helyett egy átlagember
visszavette az irányítást, majd hatékonyan takarította ki a mocskot a városból.
A faék egyszerűségű kisember-fantázia persze a mai napig hatásos. A „vita
helyett rend” blöffje Trump megválasztásában is fontos szerepet játszott, a
fegyveres tisztogatás ma már finoman szólva ellentmondásos és érzékeny téma.
Kersey régóta tervezett újjáélesztése sem véletlenül hánykolódott különböző
alkotók fiókjaiban, a történetet érvényesen és izgalmasan újramesélni ugyanis
korántsem egyszerű feladat. A megbízást végül a Tarantino-istálló hajdani reménysége,
Eli Roth vállalta, aki az egykor szintén szebb napokat látott Bruce Willis ajakpréses
arcélével próbált új életet lehelni a karakterbe, igen mérsékelt sikerrel.
Pedig Roth nem is keresgél rossz helyen, mikor a mélyebb gondolatok és
kommentárok helyett az exploitation szellemisége felé indul. A morbid önirónia
határáról sajnos azonban mindig visszatáncol, az önfeledt trancsírozás helyett
így egy komoly képpel előadott, elnyújtott, kimondottan buta tucatakciót
készített. Az idei újrázás ráadásul nemcsak teljesen felesleges, de a
tengerentúli forgalmazó is csúnyán mellényúlt vele. Az amerikai fegyverlobbi
nedves mozgóképes álmát másfél héttel egy újabb tragikus iskolai lövöldözés
után a mozikba küldeni ugyanis pont arról a fájó érzéketlenségről árulkodik,
ami a korlátlan fegyvertartás fanatikus híveit is oly gyakran jellemzi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|