|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziBabadookKránicz Bence
Babadook
– ausztrál, 2014. Rendezte és írta: Jennifer Kent. Kép: Radoslaw Ladczuk. Zene:
Jed Kurzel. Szereplők: Essie Davis (Amelia), Noah Wiseman (Samuel), Daniel
Henshall (Robbie), Hayley McElhinney (Claire). Gyártó: Causeway Films.
Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos.
94 perc.
„Néha
úgy odaverném a fejed a téglafalhoz, amíg ki nem loccsan az a kibaszott agyad.”
Normális esetben ezt a mondatot legfeljebb az egyik
frusztrált elítélt mondaná a másiknak egy börtönudvaron, nem pedig egy anya a
kisgyerekének. Az utóbbi évek ünnepelt ausztrál horrorfilmjében azonban
nincsenek normális esetek, csak súlyosan terhelt kapcsolatok. Jennifer Kent
első rendezése mégis attól jó, hogy a mumus nem minden elemében a valóságról
leváló, az éjfekete fantasztikum birodalmából riogató lény. Nagyon is evilági
fájdalmak hívták őt a házba.
A
magyar mozikba röpke hároméves késéssel érkező Babadook a szülő-gyerek viszony sötét oldalát megvilágító
pszichológiai horrorok új ékköve. Egyedivé az teszi, hogy nem a születendő
gyerek okozta páni félelemre vagy alattomos szorongásra játszik rá, mint a Rosemary gyermeke vagy a Larry
Cohen-féle It’s Alive, és nem is a
gyerekben lakozó gonoszt hozza felszínre, mint az Ómen típusú filmek. Sokkal inkább a köznapi anya-gyerek kapcsolatba
kódolt feszültségeket nagyítja fel, középpontjában egy olyan csonka családdal,
ahol az apát a szülőszoba felé tartva érte halálos autóbaleset. A címszereplő
rém, amely küllemében leginkább egy Tim Burton által rajzolt Dr.
Seuss-meseillusztrációt idéz, valójában akkor kopogtat, amikor az anya
szeretetkészségét pillanatokra legyőzi a fojtogató érzés, hogy gyereke helyett
inkább a férjét akarná visszakapni. Kent kevés szereplővel, klausztrofób
terekkel, visszafogott rémületkeltéssel ás le ennek a lélektani folyamatnak a
mélyére.
A Babadook gyógyító hatású, de nem együgyű
film. A szörny legyőzhető, ám teljesen nem lehet tőle megszabadulni. Elpaterolhatjuk
a pincébe, ahová naponta viszünk neki egy nagy tál rothadó kukacot. Időnként
hallani fogjuk a kopogását, amíg a gyerek fel nem nő, és valószínűleg azután
is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|