KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elit játszma

Mészáros Márton

Molly’s Game – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Molly Bloom könyvéből Aaron Sorkin. Kép: Charlotte Bruus Christensen. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Jessica Chastain (Molly), Idris Elba (Jaffey), Kevin Costner (Bloom), Michael Cera (X), Chris O’Dowd (Downey). Gyártó: Entertainment One. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 140 perc.

 

Mi másba foghatna egy Oscar-díjas forgatókönyvíró, minthogy életében először meg is rendezi azt, amit ír? Aaron Sorkin éppen ezt tette, miután már sikerre vitte haditengerészek gyilkosságát (Egy becsületbeli ügy), egy kongresszusi képviselő különös ötletét (Charlie Wilson háborúja) és techguruk élettörténetét (Social Network – A közösségi háló; Steve Jobs): ezúttal annak a Molly Bloomnak a memoárjához nyúlt, akit az amerikai bulvár csak pókerhercegnőként ismer: az Elit játszma lépésről lépésre megmutatja, hogy jóval több van a belevaló, mindig talpra álló nő történetében, mint az kezdetben sejthető.

Rendezői debütálásában Sorkin keretbe illesztve meséli el azt, miként lett a buckasízés olimpiai reménységéből olyan szerencsejáték-házigazda, akinél dollármilliók cseréltek gazdát két perc alatt. Az alaptémát két eszköz teszi elsőrangúan élvezetessé: a kiforrott dialógus és a színészek természetes játéka. Sorkin számára talán minta lehetett Arthur Miller A salemi boszorkányok című drámája: Molly ügyvédje a megbélyegzettség és az igazság összetettsége miatt hozza példának az FBI által letartóztatott védence érdekében, de az átütő erejű dialógusokat tekintve is akad hasonlóság. A címszerepben lubickoló Jessica Chastain pontosan olyan ebben a szépen építkező, de pszichológiailag kissé gyermetegen alátámasztott történetben, mint aki egész életében ilyen szerepekre vágyott: még soha nem volt ennyire ragyogó a vásznon, de ennyire attraktív sem – karizmáján túl egyre erősebben hangsúlyozott dekoltázsával is hat a kliensekre. Az Elit játszma filmnyelvileg konzervatív, ugyanakkor szellemes és dinamikus alkotás. Egyik fő meglepetése nem a csattanó vagy az, hogy megmutatja a hajcsár apát játszó Kevin Costner színészi képességeit, hanem a jól eltalált tempó: észrevétlenül hamar eltelik a közel két és fél óra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13559