|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA legsötétebb óraHuber Zoltán
Darkest
Hour – amerikai, 2017. Rendezte: Joe Wright. Írta: Anthony McCarten. Kép: Bruno
Delbonnel. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Gary Oldman (Churchill), Kristin
Scott Thomas (Clemmie), Lily James (Elizabeth), Ronald Pickup (Chamberlain),
Ben Mendelsohn (VI. György). Gyártó: Perfect World Pictures / Working Title
Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.
125 perc.
Már
Korda Sándor is ráérzett, mekkora nemzetközi sikerpotenciál rejtőzik az angol
királyok mítoszában és ez a forrás azóta is kiapadhatatlan. A monarchiával
kombinált brit demokrácia kívülről nézve kimondottan egzotikus politikai színtér,
azaz globálisan is kelendő filmes alapanyag, Az elmúlt években a szigetország
számos prominens rendezője nyúlt a témához és szigorúan a díjszezonra időzítve
rajzolta meg egy-egy legendás vezető alakját. Helen Mirren, Meryl Streep és
Colin Firth díjak sorát söpörték be az alakításaikkal, a midcult személyiségfilmeket pedig a kritika és a közönség is igen
pozitívan fogadta.
A
friss Churchill-főhajtás hasonló vonalon folytatná a nemes hagyományt, de II.
Erzsébet, Thatcher vagy VI. György árnyaltabb, izgalmasan vászonra vitt
portréival összehasonlítva egyértelműen alulmarad. Az alkotók ezúttal is egy
sorsfordító esemény, a hadba lépés és a dunkirki visszavonulás köré szövik a
cselekményt, de a Brit Bulldog markáns személyiségét korántsem sikerül az ismert
panelek közül kiszabadítaniuk. A film külsőségeiben sem mutat túl a kötelezően
elvárható minőségen és erősen hiányzik belőle az elődök invenciózusabb
fogalmazásmódja, a legnagyobb hiányossága mégis az, hogy nem ás kellően mélyre.
A problémát főleg az ellentmondások kedélyes elmaszatolása jelenti, hisz azt
még a történelemben kevésbé járatosak is biztosan tudják, hogy a nagy angol
miniszterelnök finoman szólva nem volt könnyű ember, ám itt minden meglehetősen
patetikus. Az aktuálpolitikai szándék persze érthető, a népe rezdüléseire
ösztönösen ráérző, de a pillanatnyi érdekeken felülemelkedő bölcs
államférfiakból ma komoly hiány van – a cél azért még nem szentesíti az
eszközt, különösen ha végül a kínálkozó giccsnek sem tudnak ellenállni. Nagy
szerencse, hogy Gary Oldman látványos átváltozása önmagában van akkora
attrakció, hogy gond nélkül elviszi a két órás játékidőt is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|