|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziA cukrászAlföldi Nóra
The
Cakemaker – izraeli-német, 2017. Rendezte és írta: Ofir Raul Greizer. Kép: Omri
Aloni. Zene: Dominique Charpentier. Szereplők: Tim Kalkhof (Tomas), Roy Miller
(Oren), Zohar Shtrauss (Moti), Sarah Adler (Anat), Sandra Sade (Hanna). Gyártó:
Film Base Berlin / Laila Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 104 perc.
Tomas
csendes visszahúzódó fiú, kreativitását a cukrászatában éli ki. Oren – az
izraeli családapa – nagy rajongója, rendszeres látogatója Tomas berlini
cukrászatának. Idővel a két férfi egymásba szeret, hosszú, romantikus viszony
bontakozik ki kettőjük között. Amikor Oren meghal, Tomas úgy dönt, hogy
felkeresi szeretőjének családját Jeruzsálemben, de ahelyett, hogy bemutatkozna,
a gyászoló feleség, Anat kávézójában kezd el dolgozni. Anat először csak
mosogatóként majd hamarosan profi cukrászként alkalmazza, és rövidesen mélyebb
érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt. A mélyen őrzött titkok és a város
kissé ódivatú ortodoxiája azonban komoly gátja lesz kapcsolatuknak.
A cukrász
Ofir Raul Grazier első filmjeként kellemes fesztiválszezont tudhat maga mögött,
ami érthető, hisz művének nyílt vagy éppen titkon meglapuló ambivalenciái
komoly kihívások elé állítják a nézőt. Lassan csordogáló története mögött
finoman bújtatja a frusztráló ellentéteket: az alapvetően nagyon szép szerelmi
történetben és az általában napsütéses Jeruzsálemben nemhogy soha nem süt a
nap, inkább mindig esik az eső és mindenki szomorú. Jeruzsálem mint kulissza,
kifejezetten lélektelen, a város idegen, a nyílt és barátságos izraeliek itt
kirekesztők és tapintatlanok. Grazier világában minden hideg és rideg:
filmjének főhősei hiába kedvesek és szimpatikusak, a rendező nem tölti fel
élettel őket – a kelleténél mindig pár másodperccel hosszabban kitartott
snittekben szemléli figuráit, ahogy csendesen összeroppannak. Ez a
távolságtartás igen hatékony, a néző a súlyos melodrámák kibontakozásánál
elfelejt ugyan bárkinek is drukkolni, viszont a nagy sírásoknál az ő szíve is
megszakad és senki nem siet a segítségére. Grazier ravasz alkotó, nem ássa
magát túl mélyre saját sztorijában, nem keres mögöttes tartalmakat, cserébe
viszont bravúrosan játszik a néző érzelmeivel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|