|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziKutyákMargitházi Beja
Câini – román, 2016.
Rendezte és írta: Bogdan Mirică. Kép: Andrei Butica.
Zene: Codrin Lazar és Sorin Romanescu. Szereplők: Dragoş Bucur (Roman),
Gheirghe Visu (Hogas), Vlad Ivanov (Samir), Costel Caşcaval (Pila). Gyártó:
Argo Film / 42 Film / Bac Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 104 perc.
Tér és történet annyira
organikusan nő össze Bogdan Mirică elsőfilmjében, ahogyan
azt a kortárs román film olyan provokatív darabjában láthattuk utoljára, mint
Cristi Puiu sokszobás lakás-labirintusába beleírt történelmi-generációs
tablója, a Sieranevada. Ezúttal a
keleti, dobrudzsai végeken, a puszta közepén, békabrekegés és tücsökciripelés
közepette öklendez ki a mocsár egy bokából lerágott (!), bakancsos lábfejet;
gazdája kilétére sohasem derül fény, de tökéletes McGuffinnak bizonyul, hogy
megértesse: itt nem fogunk mindenre maradéktalan magyarázatot kapni, sőt.
Elvezet ugyanakkor néhány fontos szereplőhöz, mint a helyi rendőrfőnök, akinél
elmélyültebben és tárgyilagosabban kevesen tudnának egy vacsoravillával, sör
mellett megvizsgálni egy emberi maradványt, vagy a helyi pszichopata kiskirály
csicskásához, aki titokban rendőri besúgóként szivárogtat hiányos adatokat.
A Cannes-ban
Fipresci-díjjal méltányolt Kutyák
olyan nyers, szikár és ütős, mint a hely szelleme. Mirică
az összetett életérzések megragadása, a morbid helyzetek kiélezése és a színészvezetés
tekintetében is magabiztosan csatlakozik a jelentősebb román filmek által
kijelölt csapásirányhoz, de egyéni, alternatív útvonalat is sikerül kijelölnie.
Szerzői zsánerfilmjében az erősebb western- és halványabb thriller-elemeket az
első részben szinte teljesen kilúgozza a slow
cinema, miközben végigkövetjük a nagyapjától frissen megörökölt, kopár nagybirtokra
érkező bukaresti Romant a helyi erőviszonyok reménytelen kimatekozásában. Legszívesebben
eladná a területet, de a racionalista városi mentalitást eleve bukásra ítélő,
törvényen kívüli, posztkommunista senkiföldjén a szereplők fogyatkozó száma arra
figyelmeztet, hogy az már nagyon is másoké. Amit azonban a szűkkeblűen mért
információkkal és eseményekkel látszólag elveszítünk az első félidőben, azt az
egyre erősebb atmoszférában kapjuk vissza: mire az események felgyorsulnak, az
addigi üres járatok, enigmatikus karakterek és minimalista párbeszédek
olyannyira megtették hatásukat, hogy a forgatókönyvet is jegyző Mirică a felgyűlt feszültséget elemi erővel robbanhatja be a
katartikus fináléhoz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|