|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1999/július
|
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista
• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziA széfRoboz Gábor
The Vault – amerikai, 2017. Rendezte: Dan Bush. Írta: Dan Bush és Conal Byrne. Kép: Andrew Shulkind. Zene: Shaun Drew. Szereplők: Taryn Manning (Vee Dillon), Francesca Eastwood (Leah Dillon), Scott Haze (Michael Dillon), James Franco (Ed Maas). Gyártó: Redwire Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 91 perc. Elvben nagyon is eseményszámba megy, hogy
heist-horror kerül a magyar mozikba – egyúttal, furcsamód, rögtön az HBO-ra is
–, A széf azokat legalábbis könnyen
felcsigázhatja pofonegyszerű alapkoncepciójával, akiket egy éjféli
mozi-hangulatú vetítés ígérete alapvetően örömmel tölt el. A precízen másfél
órára kalibrált film nyitásában két elhidegült lánytestvér egy bűnözőcsapatot
irányítva betör egy bankba, hogy pénzt szerezzenek a szintén velük dolgozó,
bajba került öccsüknek. A mérsékelten profi bagázst a legnagyobb meglepetés
akkor éri, amikor szembesülnek vele, hogy az épület alagsora nem csak egy
széfet rejt: a sötétben ráérősen gyülekező, de annál agresszívebb rémségek is
vannak.
A lassan tizenöt éve
filmező Dan Bush (A jel) eddig is
leginkább kisköltségvetésű high-concept műfajfilmekkel próbált betörni a
köztudatba, de teljesen kizárt, hogy egy tehetségekre vadászó producer épp a
legfrissebb produkciója alapján látja meg benne a szűkös büdzsével is
leleményesen gazdálkodó rendezőt. Az idei film egyedüli bravúrja az, hogy hiába
játszódik végig egy zárt helyszínen, és hiába skiccel fel legalább féltucat
aktív szereplőt, egyetlen épkézláb karaktert vagy párbeszédet sem képes
felmutatni, és nehéz lenne a színészeket hibáztatni azért, hogy legfeljebb két
arckifejezés váltogatásával estek túl a forgatáson. Bush az in medias res
kezdéssel nagyon hamar kiöli a valódi feszültséget a heistból, a horrorhoz
pedig messze nem ért annyira, hogy élelmes filmnyelvi fogásokkal ellensúlyozza
a pénzhiányt, ahhoz viszont már nem elég amatőr, hogy A széf az elejétől a végéig kínosan szórakoztató legyen.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
