|
Év
1999/július
|
KRÓNIKA
Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
Jeles András: Madár a tükörben
Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában
Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők
Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
N. N.: Mediawave ’99 díjlista
Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú
Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
Galambos Attila: Slam
Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
Ádám Péter: Kegyetlen játékok
Köves Gábor: Pókerarcok
Mátyás Péter: A légiós
Korcsog Balázs: Briliáns csapda
Kömlődi Ferenc: A múmia
Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
Reményi József Tamás: Requiem a krimiért
|
|
|
|
|
|
|
MoziJesusÁrva Márton
Jesús – chilei, 2017. Rendezte és írta: Fernando Guzzoni. Kép: Barbara Alvarez. Szereplők: Nicolas Duran (Jesús), Alejandro Goic (Hector), Sebastian Alaya. Gyártó: Burning Blue / Don Quijote Films / JBA Productions / unafilm. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 85 perc. 2012-ben egy néhány huszonéves által
elkövetett homofób gyilkosság híre rázta meg Chilét, amely a Zamudio-ügyként
vonult be a köztudatba. Az eset egyértelművé tette, hogy szükség van a régóta
napirenden levő antidiszkriminációs törvény azonnali beiktatására és a helyzet
körültekintő elemzésére. A számvetésre vállalkozó munkák egyre szélesedő
közönséget szólítottak meg, így a tényfeltáró könyv, a helyi tévésorozat és a
színdarab után tavaly két játékfilm is készült, melyek már a nyugati
fesztiválok nyilvánossága előtt boncolgatják a korántsem helyhez kötött
problémát. Míg a színes neonfényekkel és stílusos zenékkel díszített You’ll Never Be Alone az áldozat
elszigeteltségét és elszomorító családi hátterét vizsgálja, a harsány K-pop
táncversennyel nyitó Jesús komor
tónusú képein az elkövetők sok szempontból hasonló körülményei tárulnak fel.
Mindkét film érzelmi és anyagi tekintetben is szűkre szabott hétköznapokba,
érzéketlen apák árnyékába és a kilátástalanság generációs élményébe helyezi
intim drámáját, de Fernando Guzzoni rendezése merészebben ábrázolja a tragédia
ígéretétől terhes közeget.
Noha a sorsfordító
éjszakáig vezető, intoxikált hetek kábulata a címszereplőre fókuszáló
közelképeken – odatámolygó társak, arcon csattanó pofonok és testre tapadó
ajkak ritmustalan egymásutánjában – sejlik fel, a rendező eltávolodik a
tényektől, és bűnbakkeresés helyett inkább a rendszerszintű tünetek
észlelésében érdekelt. Az olykor nehezen követhető jelenetek sodrásában néző és
szereplő előtt sem villantja fel a tisztánlátás vagy az ítéletalkotás
lehetőségét (mindezt a nyitányban elhagyott szemüveg motívumával is
hangsúlyozza), viszont sokatmondó rutinként utal az eltussolás, az árulás és a
fenyítés hidegvérű gyakorlatára (finom áthallást képezve Dog Flesh című filmjével, melyben szintén a remek Alejandro Goic
alakítja a Pinochet-diktatúra vétkeit cipelő apát). A Jesús gyomorba markoló diagnózisa így arra figyelmeztet, hogy a
történelem bűneiből és a jövőtlenség frusztrációjából táplálkozó erőszak aligha
elégszik meg egyetlen ártatlan áldozattal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|